Fényképek

Miért írok a fényképekről?

Mert én is szeretek fényképezni, digitális fényképezőgéppel teszem, és képeim egy részét az interneten közzéteszem.

Időről időre fellángol a vita arról, vajon az analóg fényképezés vagy a digitális a  jobb. Kinek, melyik. Nem lehet teljesen összehasonlítani a kettőt. A papírképeknek megvan a varázsuk, sokak számára fontos, hogy a kép kézbevehető legyen.

A digitális fényképezés előnye, hogy maga a fényképezés olcsó, hiszen a memóriakártyáról a képeket átmásoljuk a számítógépre, és újabb fotókat készíthetünk. Készülnek is a fotók tonnaszám. Mindenki ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy mindent, ami a kamera elé kerül, lefényképezzen. Még erre is azt mondom, jó, hát kell a gyakorlás.

Csak az a baj, hogy utána ez a rengeteg kép megmarad. Mind. A rosszak is. Sokan semmit nem csinálnak az elkészült képekkel, csak egy könyvtárba teszik azokat, majd CD-re másolva átadják rokonaiknak nézegetésre. Megvallom, bármilyen csodás nyaralásról is van szó, amikor kiderül, 2000 képet kell megnézni, akkor lelkesedésem alábbhagy.

Azon sokat lehetne vitatkozni, melyik kép a jó, és melyik a rossz. Szerintem az mindenképpen rossz kép, ami életlen, vagy az, ami túl sötét, illetve teljesen kifehéredett.

Az ilyen képeket könyörtelenül törölni kell. Maradjanak meg azok, amiken felismerhető, mit akartunk fényképezni.

A mennyiséggel kapcsolatos kérdésem: most őszintén, van olyan, aki később végignézegeti az összes fényképet? Vagy vannak kedvencek, amiket szeretünk nézegetni, a többit meg hanyagoljuk?

Megnéztük már, mennyi helyet foglalnak el a képek a háttértárakon? Esetleg már a fotók nagy száma miatt venni is kellett nagyobbat? Vagy CD-re, DVD-re írva tároljuk? Egy helyen vannak, vagy több biztonsági másolat is van? Aggódunk amiatt, mi lesz, ha valami miatt elvesznek a képek?

Mit teszünk ellene?

Az említett biztonsági másolatok másik gépen, vagy CD-re, DVD-re írva jelentenek igazán biztonságot. Ha ugyanazon a háttértárolón több könyvtárban tároljuk a másolatokat, ez nem igazán nevezhető biztonságnak.

Persze a több ezer képnek igencsak nagy helyigénye lehet. Ezért is kellene szigorúan megválogatnunk azt, mit tartunk meg.

Készíthetünk kisebb válogatásokat a képekből, és ezt a válogatást tárjuk a nyilvánosság elé. Az egy hetes nyaralásról készült, válogatott 50 képet mindenki szívesen megnézi.

Ha gyakorlottabbak vagyunk, készíthetünk önműködően lejátszódó vetítést. Ehhez akár zenei aláfestést is varázsolhatunk.

Kipróbálható az is, hogy a legszebb képeinket kiválogatjuk, és ezekből papírképet készíttetünk. Ezeket a képeket hagyományos albumban is nézegethetjük, illetve lehetőség van eleve kis fényképalbumként megrendelni a papírképeket. Ilyenkor egy újabb "biztonsági másolattal" rendelkezünk:-)