Tanácsok kezdő bloggereknek

Tudom, mindenki kezdi valahol, én is voltam kezdő blogger. Azóta viszont már nagyon sok blogbejegyzést írtam, és nem csak ezen a blogon. Itt keveset írok, de igyekszem hasznos (általam hasznosnak tartott) dolgokról írni.

A mai blogolás már nem az, ami 2006-2008-ban volt, amikor is rengetegen kezdtek blogolni. Mindenki kezdő volt, magáról a blogolásról sem sokat tudtunk, akkoriban személyes naplóként definiálták. Sokan a családjukról, életükről, mindennapjaikról kezdtek el írni, és sokakat pont ez riasztott el. Aztán már 2008 táján többet beszéltek arról, szakmai blog, meg hogy nem kell okvetlenül naplót írni a  neten, maradhatunk személytelenek. Ezen azt értem, hogy nem írok magamról, a napjaimról, hanem egy bizonyos témában születnek bejegyzések.

Eleinte még kevés fénykép volt a blogokban, mert lassú volt a net, és nem volt mindenki zsebében olyan fényképezőgép, amivel digitális képeket tudott készíteni.

Az olvasók szívesen olvasták a blogokat, a magas szakmaiságot nem kérte számon senki. Aztán ahogy fejlődött minden, az egész világ, a környezetünk, újabb és újabb eszközöket használunk, az emberek többet neteznek, sok információt innen akarnak megszerezni, egyre fontosabb lett, hogy a tartalom hasznos legyen. Tartalom. Mert ugye már így nevezzük azt, amit egy honlapon találunk. Egyre több szakkifejezést tanultunk meg, és mindenki egyre igényesebb lett a blogokkal szemben is.
Ma már elfogadott, hogy vannak szakmai blogok, cégek is vezetnek blogot, és sok blog a DIY témában igyekszik segíteni. (A csináld magad megoldásokra gondolok, ami akár a barkácsolás, akár lakásfelújítás vagy apróbb javítás is lehet.)

Ennyi bevezető után elérkeztem oda, amit mondani akarok. Ma az olvasók már sokkal igényesebbek, mint 8-10 éve, sőt igényesebbek, mint 3 éve. Ma, ha valaki venni akar valamit, egy csomó keresést lefuttat, és tanulmányozza a kapott információt. Felkészülten igyekszik a boltba, megvásárolni a terméket, a szolgáltatóhoz, sőt sokan már az orvoshoz is alaposan felkészülve mennek.

Ezért ma már egy blognak - ha új blog, ha régi, -  ennek az igénynek kell megfelelnie.
A tartalmat és a küllemet tekintve is. Ma, amikor egy témában százával találunk információt, ha egy blogban a szócséplés megy, vagy ha a szöveg olvashatatlan, szívbaj nélkül használjuk a bűvös X-et.

Sokan előtanulmányok után vágnak bele a blogolásba. Elolvasták, hogyan kell, mikor lesz több olvasó, hogyan kell a SEO-nak megfelelő szöveget írni, és igyekeznek ezeknek megfelelni. Nem azt mondom, ez felesleges, hanem azt, ez nem minden. Tehát hiába találod ki a nagyon jó címet, ha a cím érthetetlen lesz, vagy ha a posztban a címtől teljesen elrugaszkodott a tartalom.

Mostanában láttam azt is, hogy a poszt címe 3 mondat, illetve 3 kérdés. Ez már önmagában is elég hosszú, de ha a bejegyzés elolvasása után felpillantok a címre, és azt mondom magamban, tényleg egy szó se volt arról, amit a cím ígért, akkor nem biztos, hogy bármikor máskor olvasni akarom az adott blogot.

Ha kérdés a cím, mert tanultad, az nagyon jó, az megmozgatja az embereket, akkor adj választ a kérdésre. Mondd el a véleményed, ne csak királyi többesben beszélj. Ma már elfogadott, hogy a blogok tegeződnek. Amikor én kezdtem, még magázódtak a blogok, és csak félve írt az ember tegeződve. Mára elfogadták, a neten tegezve írunk,  és ha személyesen beszélünk, akkor majd kialakul.

Ne adj olyan címet, ami csak hatásvadász, de az írásod köszönőviszonyban sincs a címmel. Ismered ezeket az oldalakat biztosan, a cikk elolvasása után az a kérdés, és most egyáltalán minek írtak, amikor egy nagy nulla ez az egész. Ha nem akarsz a blogoddal abba a körbe kerülni, ahol azok a honlapok szerepelnek, amiket jobb elkerülni, akkor figyelj erre.
Ha kérdés van a címben, a posztban adj rá választ, vagy írd le azt, mit gondolsz, és miért nem tudsz a kérdésre válaszolni.

A több mondatos címek szerintem nem jók, ha belegondolok, újságban, folyóiratban nem nagyon emlékszem ilyenre, gondolom nem véletlenül igyekeznek kerülni. Ha ráadásul több kérdést is felteszel, az mindenképpen öngól, hiszen ha van 2-3-4 kérdésed egy témában, mindet kifejtheted egy-egy bejegyzésben. Az meg nem a professzionalizmust fogja sugallni, ha a posztban egyetlen kérdésre sem válaszolsz, csak beszélsz valami egészen másról.

Szép dolog a tudatos írás, csak ne vegyem észre! Mire gondolok? Én is, mint elég sokan, akik már régóta "élnek" az interneten, sok mindent olvastunk, tanultunk. A honlapra kerülő szövegekről is, a marketingről is. Mondhatni, az átlagnál képzettebbek vagyunk, mondhatod, ezek az olvasók azok, akik kekeckednek.  Akik szintén tanulták azt, amit te is, azonnal észreveszik, ha valaki görcsösen igyekszik megvalósítani.
Eltervezted, valamiről fogsz majd írni, de még csak a terepet készíted elő sok-sok posztban. Ezekben a posztokban problémákat (álproblémákat) vetsz fel, és valahogy mindig az lesz a dolog vége, hogy az olvasó bizony rosszul tudja. Nem mondod meg, mi a megoldás, csak azt lebegteted, aki ezt meg azt gondolja, hibásan gondolkodik.
Látszik, hogy valamerre irányítani akarod az olvasót, de mivel csak 5-10 posztod van, a blogod a valami még lehet belőle kategória.

Sajnos, sokszor látszik a görcsös akarás, a szenvedés, hogy jaj, KELL írnom egy posztot. Hidd el, ez nem jó. Nem mindig jön az ihlet, van, hogy az embernek nem jut eszébe semmi, és van, amikor csak az szab határt az írás sebességének, hogy milyen gyorsan tud gépelni. Amikor van ihlet, több posztot is meg kell írni. Ilyenkor persze rohan az idő, és 1-2 óra észrevétlenül telik el, de nem kín ilyenkor az írás, és örül az ember az elkészült posztoknak.

Szerintem az olyan jellegű posztoknak semmi értelme, amikben felvetsz egy témát, majd 3 sorban lerendezed azzal, hogy ó, majd erről később sokat fogok írni.

Van, aki minden posztja végére kiírja, lájkolj, meg írd meg a véleményed. Bocs, de miről? Tudnod kell, nagyon kevés blogban van olyan igazi hozzászólós élet. Egy kezdő blogon hónapok telnek el, mire valaki hozzászól. Természetesen a hozzászólások mennyisége függ a blog témájától is. Hidd el, a legtöbb ember sosem ír hozzászólást.

Egy kicsit a külalakról. Nem tartozom azok közé, akik hónapokat molyolnak azon, hogy a háttér színében az R értéke 120 vagy 121 legyen, és nem érzem úgy, hogy attól sikeres valami, hogy a kedvenc blúzom színe mindenhol visszaköszön.

Például itt, a Bloggeren sok sablon van, mindegyik több színállásban, ezeket végig lehet próbálgatni, és szerintem lehet találni olyat, amit elfogadhatónak értékelsz. Ha nem tudsz dönteni, légy minimalista. Fehér háttér, fekete betű, a linkek színe alapértelmezetten. Ebből baj nem lehet.

Amikor színeket választasz, gondolj az olvashatóságra! Világos háttér, világos betűkkel nehezen olvasható. Ugyanez igaz az erős színekre is. A fekete hátteret kerüld, főleg, ha vidám a témád!
Lehet, hogy egy színösszeállítás neked kedvenced, az olvasók mégsem értik, miért választottad, annyira eltér a téma által "megkívánttól". Miért idézőjel? Mindenkiben él egy kép bizonyos témákkal kapcsolatban, és azok színeit tudja elsősorban a témához elképzelni. Szabály erre nincs, de érdemes figyelni rá mégis.

Betűméret. Na igen. Amikor az ember fiatal és bohó, no meg a szeme is tökéletes, akkor nem gond a bolhabetű. Még szürke háttéren, ezüst színben sem. Ha viszont bármilyen életkorú, de nem tökéletes a látása, hanem szemüveggel nézi a monitort, már érzékenyebb arra is, milyen szöveget tettek elé.
Hidd el, sok olvasót vesztesz akkor, ha azt mondod, téged ez nem érdekel. Ki szeret olyan blogot olvasni, ami olvashatatlan?

A betűk színe ne olvadjon össze a háttér színével, mert nagyon nehezen olvasható.

Bizonyára feltűnt már, hogy az interneten nem a talpas betűk vannak többségben. Egyszerűbb olvasni a talpatlan betűket.

Még mindig a betűk. Rengeteg betűtípus közül lehet választani. Azonban, ha magyar nyelven írsz, akkor szükséged van az ő, ű, í betűkre is. Sok betűtípus ezt nem tudja. Hidd el, elég ronda, amikor egy szövegben az ékezetes magánhangzók más betűtípussal jelennek meg.

Egyelőre ennyi. :-)

Blogolásról - blogot vezetőknek 1

Sok blogot kukkantok meg, és több olyan dolgot látok, amiről úgy gondoltam írok.

Nagyszerű dolog, hogy sok betűkészlet közül választhatunk, és elhiszem, hogy sok blogger számára az ideális betű a Comic Sans, vagy legalábbis az ahhoz nagyon hasonló betűtípus.

Ennek az az előnye, hogy ha normál stílusú, akkor a sok kacskaringó miatt nehezen olvasható, amikor félkövér, akkor viszont majdnem olvashatatlan. Legalábbis nekem. Nem a monitor vagy a böngésző miatt, gondolom a látásom miatt, ami már nem olyan éles, mint 15 éve.

Nem tudom, a saját blogját szokta-e olvasgatni az a sok-sok bloggerina, aki félkövér ide-oda dőlő betűvel hinti nekem az igét, de ezúton is üzenem, hogy nem, nem tudom elolvasni a szöveget, csak nagy nehézségek árán, sőt, nem is olvasom el, mert nem akarom rongálni a szemem vele. Tehát hiába ír bármilyen okosat, azonnal zárom be a blogját, ha látom, töltődnek a vicces betűk. Ezzel nem vagyok ám egyedül!

Egy idegen blogra tévedve szeretem látni, miről is szól. Egyre többször látok olyan dizájnos blogot, ahol ez nem derül ki elsőre, másodikra. Több esélyt nem adok a blognak. Igen, én is türelmetlen vagyok, bár én hősiesen kivárom, hogy egy bloggeres blog betöltődjön. Ez ugye fél-egy perc is szokott lenni!

Honnan szeretném megtudni a blog témáját? Mondjuk a címe se ártana, ha utalna rá, de erről már letettem. A cím alatt lehet írni kis összefoglalót arról, mi is a blog témája. Sokan itt idézeteket osztanak meg az olvasóval, én elhiszem, hogy nekik kedvencük az idézett tudós vagy művész, de az okosság elolvasása nem szokta segíteni azt, hogy megtudjam, miről szól a blog.

Ezután az archívumot szoktam keresni, hogy lássam, milyen címek vannak, hátha találok olvasnivalót. Nem tudom, mi okból, de egyre többen eldugják ezt a részt, így viszont egybejegyzéses blogot olvasgathatok, mert szépészeti megfontolásból egy bejegyzés van a főoldalon, és ha még a régebbi bejegyzések feliratot is sikeresen kiirtotta, akkor tényleg nem tudom, mit vár tőlem.

Érdekel az is, milyen címkék vannak, vagyis milyen témában írja bejegyzéseit. Egyre többször tapasztalom, hogy ezt a részt az oldal aljára száműzték, gondolom azért, mert nem tetszett a megjelenése. Így viszont nem biztos, hogy elolvasom, mert ha 10 bejegyzés is van a főoldalon, persze sok képpel, akkor csak ritkán görgetek le a lap aljáig.

A közösségi média hasznosságát ma már mindenki ismeri, aki blogot vezet, ezért a blogokban van mindenféle box, ahol a Facebook oldalt tudom megtalálni, lájkolni. Ez jó, csak azt kéne még megnézni, a 120 pont szélességű doboz, amiben még a streamet (falra kitett bejegyzések) is engedélyezték (képpel persze), hogy néz ki. Kb. úgy, ahogy a szöveg 4-5 karekter hosszú sorokra tördelve ki tud nézni. Szóval nagyon hülyén. Ezt lehet még tetézni azzal, hogy ez a keskeny doboz egy kétszeres szélességű oldalsávban helyezkedik el.

Személyesen a "halálom", amikor cukisághegyek vannak egy blogban. Pillangós, virágos kurzor, csillogó kis ablakok, amikben szép és/vagy vicces dolgok vannak, villogó bannerek, legalább 3 féle statisztika, ami persze reklám, és azt akarja, én is telepítsek ilyet.

A Bloggerben blogolva előbb-utóbb rájön az ember, hogy nem szabad sok bejegyzést tenni egy oldalra, és a képek méretét is célszerű korlátozni, ha azt akarjuk, még a megnyitás napján betöltődjön a blogunk. Ennél többet nem tehetünk, bár a Webmestereszközök rá akar venni bennünket, hogy tegyünk valamit a sebesség fokozása érdekében. Például legyen gyors tárhelyünk:-) Köszi Google!:-)

Egyelőre ennyit, de folytatom...

Hányan olvasnak?

Az előző bejegyzés témájához kapcsolódva kérdezem, hányan olvasnak egy blogot?

Igen, változó a szám. Vannak blogok, melyeket senki sem olvas, még az se, aki írja. Vannak olyanok, melyeket nagyon kevesen olvasnak naponta, míg másokat akár több ezren is.
A több ezres olvasótábor azért elég ritka.
Akinek van blogja, az pontosan tudhatja, hány látogatója volt, illetve hány oldalmegjelenítés történt.
Ezeket itt,  a Bloggeren is lehet követni, még csak Analytics se kell hozzá. Ezt a blog statisztikája már jó ideje mutatja. Sőt, azt is lehet tudni, melyik bejegyzést hányan olvastak, illetve hányan jutottak el addig a bejegyzésig.

Persze az internetes munkához saját blogot javasolnak, fizetős tárhelyen, de ott sincsen nagyobb látogatottság, mint egy ingyenes blogszolgáltatónál.

Hogyan is lesznek látogatók?

Az, hogy majd dőlnek a keresőkből, egy nagyon jól hangzó mondat.
Követhető a dolog a Webmestereszközökben. Megmutatja, kereséseknél hányszor jelent meg a honlapom, és azt is, hányszor kattintottak rá a különféle kulcsszavak esetén.
Néhányszor kiemelkedő, 30%-ot is el lehet érni, de általában egy számjegy elegendő a jelzésre.
Nem hiszem, hogy mások blogjának nagyon különböző eredménye lenne.

A blognak versenyezni kell sok-sok honlappal, olyanokkal is, amelyek régebbiek, több tartalommal bírnak, gyakran frissülnek, és nagy látogatottsággal rendelkeznek. Ezért a blogunk valahol megjelenik a találati listában, de ez a hely általában nem az első oldalon van. Tehát eleve hátrányban van a rákattintásokat nézve.

A kulcsszó népszerűségétől függ, hányszor tud a blogunk megjelenni a találati listában. Ha ritkán keresnek rá az adott kulcsszóra, akkor lehetünk a listában az elsők is, mégis kevés kattintást kapunk.
Az belátható, hogy ha egy keresésre a megjelenésünk mondjuk 20 egy hónap alatt, akkor onnan elég kevés látogatónk lesz. Még ha mindig rákattintanak, az akkor is csak 20 lenne.

Ha a blogunk 1-2 év alatt szedi össze a 10 ezer látogatást, akkor elég nehezen fogunk a blogon hirdetett termékből nagyot kaszálni.

Sok ilyen blog van, hiszen sokan kiteszik a látogatószámot mutató widgetet, amit több helyen is lelkesen figyelek.
Azt mondják, napi 200 látogatónál már van esély arra, hogy lesz 1-1 eladás.
Megvan a napi 200 látogató?

Gondolatok a Like gombokról a blogon

A Like gomb több módon jelenhet meg egy oldalon. Beállítható úgy, hogy számolja is, hányan lájkoltak, sőt, megmutathatja a lájkolók fényképét is. Akkor mutatja meg, ha be van jelentkezve Facebookra az, aki olvassa azt a bizonyos oldalt.Biztosan feltűnt már, hogy gyakran ismerőseinket látjuk a lájkolók között. Ez nem véletlen.
Ha még senki sem nyomta meg egy helyen a Like gombot, akkor felszólít minket, legyünk az elsők ismerőseink közül, aki megteszi.

Remélem, sikerült elmagyaráznom a működést.

Tehát a blogunk és a Like gomb kapcsolata.

Az előző bejegyzésben leírtam, hogyan kell a Like gombot Bloggerben a blogban elhelyezni.
http://online-vilag.blogspot.com/2011/07/like-gomb-bloggerben.html

Most elárulom, miért gondoltam úgy, hogy ne látszódjanak a lájkolók fényképei a blogban.

Az ember írja a blogját, szereti, és szeretné, ha többen látogatnák. Ugye, nem mindenki olyan szerencsés, hogy az írásait feszült figyelemmel kövessék olvasói, és az új bejegyzéseit azonnal elolvassák, kommentálják. Ezért szeretnénk a blogunknak egy kis hírverést, amit a lájkolással tudunk megoldani.

Szerintem furán néz ki, amikor egy oldalt, egy cikket, postot, vagy bármi mást csak az lájkol, aki készítette. Ha rajta kívül még többen is megtették, akkor nem annyira feltűnő, de egy kisebb forgalmú blogban lehet, hogy napokig csak az írója fényképe díszelegne ott, mint akinek nagyon tetszik ez az írás.
Megoldás lehetne erre, hogy nem lájkoljuk a saját bejegyzéseinket, de a cél éppen az, hogy népszerűsítsük a blogot.
Amikor megnyomjuk a Like gombot, ez látható is az üzenőfalunkon, sőt nem csak a sajátunkon, hanem az ismerősökén is.
Tehát lájkolunk, mert több látogatót szeretnénk, de nem tesszük ki a képet.

Tudom, lesz olyan, aki azt mondja, de csúnya dolog a saját dolgainkat lájkolni és ráadásul eltitkolni mások elől. Nem érzem a rendszerek becsapásának, hiszen a saját bejegyzésem nekem valóban tetszik. (Ha nem tetszene, nem lehetne elolvasni.)

Még mindig az aldomaines kérdés

Előző bejegyzésemben utaltam arra, hogy a blogok is hasonlóan, aldomainként találhatók meg, és hogy az más, mint amikor egy üzleti honlapról van szó.

A blogok arra valók, hogy az emberek megosszák gondolataikat másokkal. Bárki indíthat blogot. Regisztrál egy
olyan oldalon, ahol blogokat lehet írni, választ egy címet a blogjának, és amennyiben az a cím még szabad, akkor hajrá.

Ebben az esetben is aldomainnel állunk szemben, hiszen valamilyenblognevevanitt.blogspot.com a látható domain név.
Mégsem mondjuk, de gáz, meg húha, és egyáltalán. A blogokat arra találták ki, hogy meséljünk életünkről, gondolatainkról, tapasztalatainkról másoknak. Az, hogy a blogokat vállalkozások is használják, azt jelenti, hogy szeretnének kommunikálni a közönséggel.
A blogban olyan dolgokat írnak le, amit a honlapon nem. A honlapjukra mutató linkeket helyeznek el, ezzel is növelve annak látogatottságát.
Hasznos tudnivalókat, újdonságokat, akciókat lehet a blogon közzétenni. A honlap javítása, alakítása hosszabb időt vehet igénybe, a blogon szinte azonnal ki lehet kürtölni a mondanivalót.
A blog kiegészíti a honlapot, nem helyette van.

Kisebb vállalkozások, főleg kézműves vállalkozók, oktatással foglalkozók használják a blogot honlapként. Be tudják mutatni termékeik fényképét, és az elérhetőségeket. Sok kézművesnek van boltja az interneten, erre is fel tudja hívni a figyelmet. Oktatók leírják, mivel foglalkoznak, és az elérhetőségeket adják meg.

A blog írása azért hatékonyabb, mint egy honlap, mert nagyon gyorsan indexelődik a tartalom. Amíg egy honlap minden oldalát esetleg hónapok múlva lelik meg a robotok, addig egy új bejegyzés már nagyon hamar, akár percekkel később is a találati listán szerepel.

A blogoknak a blogszolgáltató is biztosít valamilyen reklámot. Olvashatunk főoldalra kikerült blogról, blogketrecről. Egyik sem a Bloggeren van, itt viszont hamar indexelődünk, és a következő honlap gombra kattintva kerülhetünk látókörbe. Nem elhanyagolható az sem, hogy fel lehet iratkozni a blogokra, vagyis, egy új bejegyzés napvilágra kerülése esetén kapunk egy emailt, hogy új cikk jelent meg a blogon.

A blogot tekinthetem speciális honlapnak is, amiről az olvasók tudják, hogy egy "napló", így nem merül fel az a kérdés, miért is egy aldomainen találom meg.
A másik különbség az, hogy a blogszolgáltatók nem teszik kötelezővé a reklámokat, illetve azok eltűrését a blogon. A felhasználó választhatja azt a lehetőséget, hogy reklámokat helyeznek el nála, amiért díjazásban részesül, illetve harmadik fél reklámját is elhelyezheti. Persze az, hogy hol, milyen szabályok vannak, az változó. A Bloggernél maradva, itt nem kötelező reklámokat kitenni, és nem csak a központilag támogatott reklámokkal operálhatunk. Van olyan hely, ahol a blog indításakor kell eldönteni, milyen reklám megjelenítést választ valaki.

Igaz, hogy a blogok is aldomaines formában találhatók, azonban mégis mást jelentenek, mint az ingyenes honlapkészítő helyeken elhelyezett honlapok. Itt más a funkció, a blog nem a vállalkozás honlapja, csak támogatja azt.

Bloggal az élen

Jó hangzatos a cím, de mit jelent?

Azt tudjuk, hogy a Google szereti, ha rendszeresen, és elég gyakran frissülnek az oldalak.
Nem is értem, miért, de a Bloggert külön kedveli. (Ez irónia volt.)

Figyelem már régóta, mikor jelennek meg bejegyzéseim a keresőben. Elég hamar. Ma írtam egy bejegyzést, nem egészen egy órája, most eszembe jutott, rákeresek. Sikerült. Ott vagyok a keresés tetején, persze ebben van kis turpisság, mert a bejegyzés címét írtam be, és így, ebben a sorrendben használva a szavakat, az én blogom a legjobb ebben.
Nem is ez a kis turpisság a lényeg, hanem az a tény, hogy a Bloggerben tett blogbejegyzések nagyon hamar indexelésre kerülnek. Nem kell heteket várni rá, mikor vagyok végre a keresőben.

Mire jó ez? Például arra, ha van egy üzleti oldalunk, amit kevesen találnak meg, blogolással szerezhetünk rá látogatókat. Ha a blog, amit írunk a témában, jó helyezést ér el a keresőben, akkor a blogon keresztül eljutnak hozzánk az új látogatók. Ehhez nem árt, ha a blogunkban elhelyezzük oldalunk linkjét is, mert egyelőre a gondolatátvitel még nem működik a Google berkein belül sem.

Könnyű blogot írni?

Felmerülhet a kérdés, vajon könnyű ez a blogolás, vagy talán mégsem?

Az ember amikor még csak olvassa mások blogját, csak a végeredményt látja. Itt vannak a bejegyzések, több vagy kevesebb, de van néhány. Vajon gyorsan meg lehet írni egy ilyet? Érdemes lenne nekem is elkezdeni? Gondolkozik az ember a válaszokon, aztán vagy belevág, vagy nem.

Miről szóljon a blog? Az mégis gáz, ha arról írok, reggel felkeltem, reggeliztem, mit reggeliztem, mennyit, és miért, stb. Hm, akkor miről írjak? Amíg ezt ki nem találjuk, addig bizony nehéz blogot írni.

Könnyű blogot írni akkor, ha van olyan mondanivalónk, amit szeretnénk kibeszélni magunkból. Ha szeretnénk valamit elmondani, megmagyarázni másoknak. Akkor könnyen tudunk írni, nem kínszenvedés a blogolás.

Legközelebb arról írok, milyen fajta blogok vannak.

Csirip, csirip, Turulcsirip

Nem, nem őrültem meg. Csak valahogy adódott ez a kis szójáték a mai bejegyzéssel kapcsolatban. A múltkor pár mondatban összefoglaltam a blog mibenlétét, a blogolás lehetőségeit.

Most a mikroblogról ejtek néhány szót.

Hogy már a blog is összemegy? Mondhatjuk így is. Vagy mondhatjuk, hogy egy üzenőfalra küldjük ki az sms-einket, amit sokan olvashatnak.

Egy új őrület söpör végig a világon. Mindenki mindenről értesülni akar, és fél, kimarad valamiből, ha nem merül el az információtengerben.

De térjünk rá a csiripelésre.

Twitter

Sokan hallottak róla, sokan már használják. Regisztráció után kezdhetjük is gondolataink közhírré tételét a Twitteren. 140 karakterben, tömören megfogalmazva.

Hogy mi a jó ebben?

Ne ragadjunk le ott, hogy elfecseghetjük mit ettünk, fázunk-e vagy vásárolni kell indulni, esetleg éppen a porszívózás helyett internetezünk.

Ennél több van ebben a dologban. Felhasználhatjuk arra, hogy minél több dologról értesüljünk a Twitteren keresztül. Sőt. Kereshetünk olyanokat, akiket "követünk". Furcsa kifejezés, azt jelenti, olvasni fogjuk az ő bejegyzéseiket. A Twitteren bátran bejelölhetünk bárkit, nem von minket felelősségre, miért tesszük. Többen majd viszonozzák ezt a követést, és ők a mi követőnkké válnak. Vagyis, ha írunk egy csiripet, akkor az náluk is megjelenik.

Na és az a Turulcsirip? Ez nagyon egyszerű. A Turulcsirip magyar oldal a Twitterezésre. Itt magyar csiripelők bejegyzéseit olvashatjuk. Könnyebben találunk magyar csiripelőt, ha bővíteni akarjuk hálózatunkat.

Egyelőre ennyit a csiripelésről és a Twitterről.

Miért írjak blogot?

Blogolni vagy nem blogolni, ez itt a kérdés!

A blogok eredetileg olyan naplófélék voltak, de ma már más szerepük is van.

• Megoszthatjuk gondolatainkat a világgal,
• lehetőség van arra, hogy zárt csoportnak szánjuk írásainkat,
• híreket, történéseket kommentálhatunk, véleményezhetünk benne,
• hobby-oldalként működtehető,
• taníthatunk a segítségével,
• Vállalkozásunkat népszerűsíthetjük általa,
• Szakértői mivoltunk igazolására, 
• írói hajlamunk kiélése, stb.

Sablonok segítik a munkát, saját ízlésünknek megfelelően alakíthatjuk ezeket.
Archiválni lehet a bejegyzéseket, ekkor egy listában nézhetjük meg az oldalon a bejegyzések címét, onnan választva olvasnivalót.
Címkék alkalmazásával az egy témakörbe tartozó mondanivalót tudjuk csoportosítani.
A blogok lehetőségei állandóan bővülnek, érdemes erre figyelni, és megismerkedni az újdonságokkal.

Hogy miért írjon valaki blogot? Azért, mert mondanivalója van a világ számára, mert úgy érzi, el kell mondania valakinek a gondolatait.
Azért, mert a sok kis bejegyzés idővel egy terjedelmes tartalommá áll össze.
Azért, mert így ismertebbé tudja tenni saját magát, vállalkozását.
Mert miért ne írjon blogot csak úgy valaki?