2019. június 3., hétfő

Kézművesek árazása

A kézművesek árazásáról szóló posztom a legnépszerűbb. Nem véletlen, hiszen minden kézműves számára ez a legnehezebb kérdés.

Az elmúlt években szerzett tapasztalataim szerint ez a kérdés világszerte nagy vitákat vált ki az érintettek körében.
Ha valaki megélni szeretne abból, hogy kézzel készített termékeit adja el, nem szabad megijednie a "magasabb" ár alkalmazásától. Miért idézőjelesen írtam? Mert nem irreálisan magasra gondoltam, hanem arra az árra, amelyben a munkabére és annak közterhei is benne vannak, az alapanyag árán kívül. Sőt, beleszámít egy rezsiátalányt, vagy rezsiszorzót alkalmaz.



Mi a probléma? A fő probléma az, hogy sokan, akik hobbiból készítenek különböző dolgokat, csak a hobbi műveléséhez szükséges pénzt szeretnék megkapni. Tehát készít egy valamit, annak az alapanyagárát írja ki eladási árként. Ezzel az árral egyetlen vállalkozó sem versenyképes! Még nagyobb baj az, hogy még fennen is hirdeti, számára a pénz nem fontos, ő hobbiból dolgozik, és elég, ha az visszajön, amennyiért az alapanyagot vette. Továbbmegyek, sokan még valami világ megmentője szerepet is felvesznek, és elmondják, nekik mennyire jó érzés, hogy olyanok is meg tudják venni a terméket, aki boltból nem.

Hogy ez miért rossz? Tegyük fel Gizike dolgozik valahol, megkapja a nem túl sok fizetését minden hó ötödikén. De megkapja! Ha elkészít néhány dolgot minden hónapban, és azt eladja, (ha el tudja adni), akkor a hobbijára előteremti az anyagi forrást. Ő örül, mert élt hobbijának, a vevők örülnek, mert töredékáron kaptak meg valamit.

A vevő mit lát? Itt van valaki, aki mélyen a többi árus ára alatt kínálja az áhított portékát. Biztos nem tenné, ha ez neki nem érné meg. Meg is kérdezi esetleg. A válasz, igen, nekem ez megéri. Vevő nem firtatja tovább, de végigfut rajta, ejnye, akkor a többi miért olyan drága? A többi ronda, nyerészkedő, hisz lám, ez a kedves kis asszonyka ilyen olcsón ki tudta hozni.

Miről nem tud a vevő? Arról, hogy Gizikénk számára a megéri azt jelenti, visszakaptam az alapanyag árát, a hobbimnak élhettem, közben jól éreztem magam, tehát nekem megérte.

Juci viszont egyéni vállalkozóként készíti a hasonló termékeit. Neki havonta 50.000 vagy még több jó magyar forintot kell leperkálnia, akkor is, ha csak két árva termékét vették meg abban a hónapban,vagy esetleg egyet sem. Számára nem megfelelő az, ha elkéri az alapanyag árát. Neki kötelezettségei vannak, amiket teljesítenie kell, és ő is pénzért vette az alapanyagot, dolgozott is vele, és egyéb költségei is vannak. Gizike árának többszörösét kell elkérnie egy ugyanolyan kategóriájú termékért.

Az igazi árképzés az lenne, ha kiszámolná a termék alapanyagának összes költségét, a saját munkájának idejét figyelembe véve a bérköltséget, és itt nem csak arra a munkára gondolok, amikor a terméket elkészítette, hiszen azt utána eljuttatta a vevőhöz, tehát vagy személyesen találkozott a vevővel, vagy postázta. A postázáshoz csomagolóanyag kell, a terméket be kell csomagolni, és el kell vinni a postára, ahol esetleg több, mint fél órát kell sorba állni.

Az sem ördögtől való, ha nyereséget kalkulál. Nagy cégek esetében ezt mindenki természetesnek tartja, de valahogy, ha egy kézműves teszi ezt, máris felháborodnak sokan. Micsoda dolog, hogy nem az éhen halást választja sok munka mellett?

Ha nem megrendelésre dolgozik valaki, hanem előre elkészít valamennyi terméket, akkor arra is fel kell készülnie, hogy esetleg valaki több darabot akar vásárolni, mert boltja van, és szeretné a kínálatot bővíteni. A kereskedő számára az az ár nem lesz megfelelő, amit a vevőinek megad. Árengedményt fog kérni, hiszen ő is rá akarja tenni a megfelelő százalékot. Ha viszont emiatt sokkal drágábban adja azt, amit a készítőnél is meg lehet venni, nem tőle fogják megvásárolni.