Még egyszer a fényképekről

A fényképekről már sokszor írtam.

Most, az önéletrajzos bejegyzéseknél azért egy dolgot ismét megemlítek.

Ha valamelyik közösségi oldalon olyan képeket helyeztünk el, melyek nem segítik elő azt, hogy jó színben tüntessük fel magunkat, akkor azokat a képeket sürgősen, még a pályázat elküldése előtt távolítsuk el.

Az igazi az lenne, ha ilyet fel sem tenne senki az oldalára.

Hogy mi legyen a jóbarátok, és országos haverok által feltett, és kommentált képekkel? Reménykedni lehet abban, hogy nem bukkannak rájuk, vagy meg lehet kérni az említett barátokat, haverokat, szedjék le ők is ezeket  a képeket.

Ha nem akarják?

Háát, mi sosem fényképezünk?

Megadjam a személyes adataimat?

A szomorú az, hogy ez a kérdés sokakban fel sem merül, amikor regisztrálnak egy közösségi oldalon. Lelkesen kitöltik az összes rubrikát. Így aztán az ismerősökről is tudok meg újat. Olyan dolgokat, melyeket személyesen nem mondanak meg, arra hivatkozva, annyira azért nem vagyunk mi jó ismerősök. Nem tudom igazából, hogy keletkezett-e kára valakinek abból, hogy megosztotta lakcímét, telefonszámát, de szerintem az ördög nem alszik. Hiába titkosítjuk telefonszámainkat, ha kiírjuk az internetre. Jelzem, az online tudakozóban hiába van a telefonszám mellett a jel, hogy marketingcélra nem lehet felhasználni, ez kevésé izgatja a marketingeseket.

Visszatérve az adatok megadására. Nekem mindig az volt a nézetem, csak olyan adatot adok meg, ami nélkül nem lehet regisztrálni. Régebben ez csak felhasználónév és jelszó volt, de aztán valakinek támadt az a remek ötlete, hogy micsoda dolog névtelenül levelezni az interneten. Azóta az újraoltási bizonyítványunkra is rákérdeznek. Hát tőlem kérdezhetnek. Végigolvasom a beállítási lehetőségeket, és amit csak lehet, letiltok, hogy megjelenjen, felhasználható legyen.

Mindenki jól gondolja meg, milyen adatokat ad meg önmagáról a közösségi oldalakon. Úgy érzem, sokan felelőtlenek, és lelkesen kiírják lakcímüket, telefonszámukat is.  Érdemes végiggondolni, mit árulunk el magunkról, és mit tartunk meg magunknak.

Közösségi oldalakról

Már írtam a közösségi médiáról, és annak a nagy erejéről. Nem mese ez. Ma megtapasztaltam, valóban hoz látogatót bármire. Még olyankor is, amikor az ember csak véletlenül, ügyetlenségből nyom ki egy üzenetet a Twitterre. Gyakoroltam a twitpic nevű helyen, hogyan is kell képet feltenni, és üzenethez csatolni. Eközben elbambultam, és nem pipáltam ki azt, hogy ne menjen üzenet erről a képről. Meg is ijedtem, mert nem írtam semmit, egy kép rövid linkje száguldott el a billentyűzetem alól. Na, gondoltam, ügyes voltál megint.

Aztán mire eljutottam ugyanezen oldalon oda, hogy megnézzem, milyen is a kép a feltöltött helyen, már 4 látogatót mutatott a számláló. 20 perccel később már 15 nézőt jelzett. Nem is rossz, főleg, hogy ennyien a másik helyen egy hónap alatt nézték meg:-) Lehet számítani a sok Twitter előtt ülőre:-)

Van ebben ráció. Teljesen célzottan tud az ember információt átadni másoknak. Hajrá, tessék kihasználni a lehetőségeket!!

Közösségi oldalak használata

Mire gondolok? A különböző közösségi oldalakon (Iwiw, Facebook, Twitter) lehetőség van megosztani információt más felhasználókkal. El lehet mondani, ha valami tetszik, és azt is, ha valami nem. Sokan olvassák el a többi ember véleményét, kattintanak az általuk felkínált linkekre.

Ha ismerős ajánl neki egy üzletet, szolgáltatót, mestert, akkor nagyobb bizalommal fogja felkeresni.

Meg lehet kérdezni másokat, tudnak-e mondjuk jó tisztítót, lakatost, fodrászt, vagy éttermet.

Az olvasott híreket meg lehet osztani másokkal, és mi is elolvashatjuk, hogy ismerőseink milyen érdekes vagy fontos dolgokat tartanak figyelmünkre érdemesnek.

Sőt, mondhatom úgy is, ma már minden összefügg mindennel, amit valahol leírunk, megjelentetünk az interneten, azonnal megjelentethetjük ezeken a közösségi oldalakon.

Tehát, ha írok a blogomba, meg tudom oldani, hogy Twitteren ez egy csiripként megjelenjen. A blogomon elhelyezhetek egy helyes kis ikont, ami arra ösztönzi az olvasókat, kövessenek Twitteren, vagy jelöljenek ismerősnek Facebookon, esetleg legyenek rajongóim. Na jó, nem értem kell rajongani, hanem az általam létrehozott oldalért.

Miért is jó ez? Ha szkeptikus akarok lenni, az mondom, majd kiderül idővel, jó-e ez nekünk.

De, ha vállalkozó vagyok, akár egyénileg, akár társasan, meg kell látnom a lehetőséget. Ott van az a sok ember, és csak arra vár, hogy megismerhesse termékemet, szolgáltatásomat. (Emlékszünk ugye, amikor különböző oktatásokon ezt hallottuk.) Komolyra fordítva a szót, igen, ott van a lehetőség előttünk. Jelen kell lenni. Hallani, olvasni kell rólunk. Meg kell, hogy ismerjék vállalkozásunkat. Mivel foglalkozunk, milyen problémára tudunk megoldást nyújtani.

Hatalmas lehetőség vállalkozásunk reklámozására. Többnyire ingyen!! Nem teljesen ingyen, mert energiát, időt rá kell szánni. Tanulni kell, figyelni, reagálni, megírni, bővíteni az ismerősi kört.

Azt írják a szakértők, hogy 2010 az az év lesz, amikor a marketing tevékenységet ki kell terjeszteni a Twitterre, Facebookra is.