Miért nem kell sok helyen fényképet küldeni az önéletrajzhoz?

Azért, mert a fénykép egyfelől jó, hiszen látjuk a jelentkezőt, másfelől rossz, mert látjuk a jelentkezőt.

Nem, nem őrültem meg, és nincs ellentmondás. A fénykép előnye egyben a hátránya. Írtam már az előbbi bejegyzésben is, hogy a fénykép alapján szimpatikusnak találnak valakit, és azt behívják. Igen, ez így egy pozitív dolognak tűnik.

Akkor, ha engem találnak szimpatikusnak, és engem hívnak be. De ha a fényképem alapján engem NEM találnak szimpatikusnak, és a kép miatt nem hívnak be, akkor ez számomra nem oly örömteli esemény. Akkor azt fogom mondani, engem hátrányos megkülönböztetés ért.

Ez az oka annak, hogy pl. az USA-ban nem erőltetik a fényképet. Más angolszász országokban sem. Vannak szakmák, ahol igen, de végül is, gondoljunk bele, az ügyfelekkel sosem találkozó munkatársnak miért kellene úgy kinéznie, mint aki csak tévedésből nem lett világszépe?

Nem is a szépség a fő ok. Amerikában ma is a bőrszín. Azért nem kell a kép, hogy a fotója alapján eleve ne utasítsanak el olyanokat, akik el tudják látni az adott feladatot, csak éppen a főnök tetszését nem nyeri el bőrük színe.

A másik ok az emberek súlya (testtömege?). Azért se utasítsanak el valakit, mert átlépte mondjuk a 75 kilós súlyhatárt. (vagy a BMI indexe több, mint 30:-))

Egész egyszerűen az esélyegyenlőség miatt nem kérnek fényképet.

Ha kell a fénykép, akkor küldeni kell, ha nem kérték, ki-ki eldönti, küld-e.

Még annyit, hogy a fénykép nem adja vissza az emberek egyéniségét, nem látni róla, hogy milyen szemtől szemben beszélni vele, azt meg pláne nem mutatja meg, beválik-e valaki az adott munkahelyen.