Sok blogot kukkantok meg, és több olyan dolgot látok, amiről úgy gondoltam írok.
Nagyszerű dolog, hogy sok betűkészlet közül választhatunk, és elhiszem, hogy sok blogger számára az ideális betű a Comic Sans, vagy legalábbis az ahhoz nagyon hasonló betűtípus.
Ennek az az előnye, hogy ha normál stílusú, akkor a sok kacskaringó miatt nehezen olvasható, amikor félkövér, akkor viszont majdnem olvashatatlan. Legalábbis nekem. Nem a monitor vagy a böngésző miatt, gondolom a látásom miatt, ami már nem olyan éles, mint 15 éve.
Nem tudom, a saját blogját szokta-e olvasgatni az a sok-sok bloggerina, aki félkövér ide-oda dőlő betűvel hinti nekem az igét, de ezúton is üzenem, hogy nem, nem tudom elolvasni a szöveget, csak nagy nehézségek árán, sőt, nem is olvasom el, mert nem akarom rongálni a szemem vele. Tehát hiába ír bármilyen okosat, azonnal zárom be a blogját, ha látom, töltődnek a vicces betűk. Ezzel nem vagyok ám egyedül!
Egy idegen blogra tévedve szeretem látni, miről is szól. Egyre többször látok olyan dizájnos blogot, ahol ez nem derül ki elsőre, másodikra. Több esélyt nem adok a blognak. Igen, én is türelmetlen vagyok, bár én hősiesen kivárom, hogy egy bloggeres blog betöltődjön. Ez ugye fél-egy perc is szokott lenni!
Honnan szeretném megtudni a blog témáját? Mondjuk a címe se ártana, ha utalna rá, de erről már letettem. A cím alatt lehet írni kis összefoglalót arról, mi is a blog témája. Sokan itt idézeteket osztanak meg az olvasóval, én elhiszem, hogy nekik kedvencük az idézett tudós vagy művész, de az okosság elolvasása nem szokta segíteni azt, hogy megtudjam, miről szól a blog.
Ezután az archívumot szoktam keresni, hogy lássam, milyen címek vannak, hátha találok olvasnivalót. Nem tudom, mi okból, de egyre többen eldugják ezt a részt, így viszont egybejegyzéses blogot olvasgathatok, mert szépészeti megfontolásból egy bejegyzés van a főoldalon, és ha még a régebbi bejegyzések feliratot is sikeresen kiirtotta, akkor tényleg nem tudom, mit vár tőlem.
Érdekel az is, milyen címkék vannak, vagyis milyen témában írja bejegyzéseit. Egyre többször tapasztalom, hogy ezt a részt az oldal aljára száműzték, gondolom azért, mert nem tetszett a megjelenése. Így viszont nem biztos, hogy elolvasom, mert ha 10 bejegyzés is van a főoldalon, persze sok képpel, akkor csak ritkán görgetek le a lap aljáig.
A közösségi média hasznosságát ma már mindenki ismeri, aki blogot vezet, ezért a blogokban van mindenféle box, ahol a Facebook oldalt tudom megtalálni, lájkolni. Ez jó, csak azt kéne még megnézni, a 120 pont szélességű doboz, amiben még a streamet (falra kitett bejegyzések) is engedélyezték (képpel persze), hogy néz ki. Kb. úgy, ahogy a szöveg 4-5 karekter hosszú sorokra tördelve ki tud nézni. Szóval nagyon hülyén. Ezt lehet még tetézni azzal, hogy ez a keskeny doboz egy kétszeres szélességű oldalsávban helyezkedik el.
Személyesen a "halálom", amikor cukisághegyek vannak egy blogban. Pillangós, virágos kurzor, csillogó kis ablakok, amikben szép és/vagy vicces dolgok vannak, villogó bannerek, legalább 3 féle statisztika, ami persze reklám, és azt akarja, én is telepítsek ilyet.
A Bloggerben blogolva előbb-utóbb rájön az ember, hogy nem szabad sok bejegyzést tenni egy oldalra, és a képek méretét is célszerű korlátozni, ha azt akarjuk, még a megnyitás napján betöltődjön a blogunk. Ennél többet nem tehetünk, bár a Webmestereszközök rá akar venni bennünket, hogy tegyünk valamit a sebesség fokozása érdekében. Például legyen gyors tárhelyünk:-) Köszi Google!:-)
Egyelőre ennyit, de folytatom...
