A mai blogolás már nem az, ami 2006-2008-ban volt, amikor is rengetegen kezdtek blogolni. Mindenki kezdő volt, magáról a blogolásról sem sokat tudtunk, akkoriban személyes naplóként definiálták. Sokan a családjukról, életükről, mindennapjaikról kezdtek el írni, és sokakat pont ez riasztott el. Aztán már 2008 táján többet beszéltek arról, szakmai blog, meg hogy nem kell okvetlenül naplót írni a neten, maradhatunk személytelenek. Ezen azt értem, hogy nem írok magamról, a napjaimról, hanem egy bizonyos témában születnek bejegyzések.
Eleinte még kevés fénykép volt a blogokban, mert lassú volt a net, és nem volt mindenki zsebében olyan fényképezőgép, amivel digitális képeket tudott készíteni.
Az olvasók szívesen olvasták a blogokat, a magas szakmaiságot nem kérte számon senki. Aztán ahogy fejlődött minden, az egész világ, a környezetünk, újabb és újabb eszközöket használunk, az emberek többet neteznek, sok információt innen akarnak megszerezni, egyre fontosabb lett, hogy a tartalom hasznos legyen. Tartalom. Mert ugye már így nevezzük azt, amit egy honlapon találunk. Egyre több szakkifejezést tanultunk meg, és mindenki egyre igényesebb lett a blogokkal szemben is.
Ma már elfogadott, hogy vannak szakmai blogok, cégek is vezetnek blogot, és sok blog a DIY témában igyekszik segíteni. (A csináld magad megoldásokra gondolok, ami akár a barkácsolás, akár lakásfelújítás vagy apróbb javítás is lehet.)
Ennyi bevezető után elérkeztem oda, amit mondani akarok. Ma az olvasók már sokkal igényesebbek, mint 8-10 éve, sőt igényesebbek, mint 3 éve. Ma, ha valaki venni akar valamit, egy csomó keresést lefuttat, és tanulmányozza a kapott információt. Felkészülten igyekszik a boltba, megvásárolni a terméket, a szolgáltatóhoz, sőt sokan már az orvoshoz is alaposan felkészülve mennek.
Ezért ma már egy blognak - ha új blog, ha régi, - ennek az igénynek kell megfelelnie.
A tartalmat és a küllemet tekintve is. Ma, amikor egy témában százával találunk információt, ha egy blogban a szócséplés megy, vagy ha a szöveg olvashatatlan, szívbaj nélkül használjuk a bűvös X-et.
Sokan előtanulmányok után vágnak bele a blogolásba. Elolvasták, hogyan kell, mikor lesz több olvasó, hogyan kell a SEO-nak megfelelő szöveget írni, és igyekeznek ezeknek megfelelni. Nem azt mondom, ez felesleges, hanem azt, ez nem minden. Tehát hiába találod ki a nagyon jó címet, ha a cím érthetetlen lesz, vagy ha a posztban a címtől teljesen elrugaszkodott a tartalom.
Mostanában láttam azt is, hogy a poszt címe 3 mondat, illetve 3 kérdés. Ez már önmagában is elég hosszú, de ha a bejegyzés elolvasása után felpillantok a címre, és azt mondom magamban, tényleg egy szó se volt arról, amit a cím ígért, akkor nem biztos, hogy bármikor máskor olvasni akarom az adott blogot.
Ha kérdés a cím, mert tanultad, az nagyon jó, az megmozgatja az embereket, akkor adj választ a kérdésre. Mondd el a véleményed, ne csak királyi többesben beszélj. Ma már elfogadott, hogy a blogok tegeződnek. Amikor én kezdtem, még magázódtak a blogok, és csak félve írt az ember tegeződve. Mára elfogadták, a neten tegezve írunk, és ha személyesen beszélünk, akkor majd kialakul.
Ne adj olyan címet, ami csak hatásvadász, de az írásod köszönőviszonyban sincs a címmel. Ismered ezeket az oldalakat biztosan, a cikk elolvasása után az a kérdés, és most egyáltalán minek írtak, amikor egy nagy nulla ez az egész. Ha nem akarsz a blogoddal abba a körbe kerülni, ahol azok a honlapok szerepelnek, amiket jobb elkerülni, akkor figyelj erre.
Ha kérdés van a címben, a posztban adj rá választ, vagy írd le azt, mit gondolsz, és miért nem tudsz a kérdésre válaszolni.
A több mondatos címek szerintem nem jók, ha belegondolok, újságban, folyóiratban nem nagyon emlékszem ilyenre, gondolom nem véletlenül igyekeznek kerülni. Ha ráadásul több kérdést is felteszel, az mindenképpen öngól, hiszen ha van 2-3-4 kérdésed egy témában, mindet kifejtheted egy-egy bejegyzésben. Az meg nem a professzionalizmust fogja sugallni, ha a posztban egyetlen kérdésre sem válaszolsz, csak beszélsz valami egészen másról.
Szép dolog a tudatos írás, csak ne vegyem észre! Mire gondolok? Én is, mint elég sokan, akik már régóta "élnek" az interneten, sok mindent olvastunk, tanultunk. A honlapra kerülő szövegekről is, a marketingről is. Mondhatni, az átlagnál képzettebbek vagyunk, mondhatod, ezek az olvasók azok, akik kekeckednek. Akik szintén tanulták azt, amit te is, azonnal észreveszik, ha valaki görcsösen igyekszik megvalósítani.
Eltervezted, valamiről fogsz majd írni, de még csak a terepet készíted elő sok-sok posztban. Ezekben a posztokban problémákat (álproblémákat) vetsz fel, és valahogy mindig az lesz a dolog vége, hogy az olvasó bizony rosszul tudja. Nem mondod meg, mi a megoldás, csak azt lebegteted, aki ezt meg azt gondolja, hibásan gondolkodik.
Látszik, hogy valamerre irányítani akarod az olvasót, de mivel csak 5-10 posztod van, a blogod a valami még lehet belőle kategória.
Sajnos, sokszor látszik a görcsös akarás, a szenvedés, hogy jaj, KELL írnom egy posztot. Hidd el, ez nem jó. Nem mindig jön az ihlet, van, hogy az embernek nem jut eszébe semmi, és van, amikor csak az szab határt az írás sebességének, hogy milyen gyorsan tud gépelni. Amikor van ihlet, több posztot is meg kell írni. Ilyenkor persze rohan az idő, és 1-2 óra észrevétlenül telik el, de nem kín ilyenkor az írás, és örül az ember az elkészült posztoknak.
Szerintem az olyan jellegű posztoknak semmi értelme, amikben felvetsz egy témát, majd 3 sorban lerendezed azzal, hogy ó, majd erről később sokat fogok írni.
Van, aki minden posztja végére kiírja, lájkolj, meg írd meg a véleményed. Bocs, de miről? Tudnod kell, nagyon kevés blogban van olyan igazi hozzászólós élet. Egy kezdő blogon hónapok telnek el, mire valaki hozzászól. Természetesen a hozzászólások mennyisége függ a blog témájától is. Hidd el, a legtöbb ember sosem ír hozzászólást.
Egy kicsit a külalakról. Nem tartozom azok közé, akik hónapokat molyolnak azon, hogy a háttér színében az R értéke 120 vagy 121 legyen, és nem érzem úgy, hogy attól sikeres valami, hogy a kedvenc blúzom színe mindenhol visszaköszön.
Például itt, a Bloggeren sok sablon van, mindegyik több színállásban, ezeket végig lehet próbálgatni, és szerintem lehet találni olyat, amit elfogadhatónak értékelsz. Ha nem tudsz dönteni, légy minimalista. Fehér háttér, fekete betű, a linkek színe alapértelmezetten. Ebből baj nem lehet.
Amikor színeket választasz, gondolj az olvashatóságra! Világos háttér, világos betűkkel nehezen olvasható. Ugyanez igaz az erős színekre is. A fekete hátteret kerüld, főleg, ha vidám a témád!
Lehet, hogy egy színösszeállítás neked kedvenced, az olvasók mégsem értik, miért választottad, annyira eltér a téma által "megkívánttól". Miért idézőjel? Mindenkiben él egy kép bizonyos témákkal kapcsolatban, és azok színeit tudja elsősorban a témához elképzelni. Szabály erre nincs, de érdemes figyelni rá mégis.
Betűméret. Na igen. Amikor az ember fiatal és bohó, no meg a szeme is tökéletes, akkor nem gond a bolhabetű. Még szürke háttéren, ezüst színben sem. Ha viszont bármilyen életkorú, de nem tökéletes a látása, hanem szemüveggel nézi a monitort, már érzékenyebb arra is, milyen szöveget tettek elé.
Hidd el, sok olvasót vesztesz akkor, ha azt mondod, téged ez nem érdekel. Ki szeret olyan blogot olvasni, ami olvashatatlan?
A betűk színe ne olvadjon össze a háttér színével, mert nagyon nehezen olvasható.
Bizonyára feltűnt már, hogy az interneten nem a talpas betűk vannak többségben. Egyszerűbb olvasni a talpatlan betűket.
Még mindig a betűk. Rengeteg betűtípus közül lehet választani. Azonban, ha magyar nyelven írsz, akkor szükséged van az ő, ű, í betűkre is. Sok betűtípus ezt nem tudja. Hidd el, elég ronda, amikor egy szövegben az ékezetes magánhangzók más betűtípussal jelennek meg.
Egyelőre ennyi. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése