2011. március 8., kedd

Hírlevelekről

Az online és offline vállalkozóknak számtalan helyen ajánlják, honlapjukra tévedt látogatóikat "fogják meg", kérjék el e-mail címüket, és rendszeresen tájékoztassák újdonságaikról, akcióikról, mindenről, ami a vállalkozásukkal kapcsolatos.

Szerintem sokan vagyunk úgy, hogy feliratkozunk egy csomó helyre, aztán vagy rendszeres olvasók leszünk, vagy nem. Persze ez az egész feliratkozás, hírlevélolvasás arra megy ki, hogy vevők legyünk.
De mi, olvasók, nehezen adjuk be a derekunkat. Vannak, akik ezt nehezen viselik el, mármint, hogy csak ott lóg az a rengeteg ember, de esze ágában sincs vásárolni. Ilyenkor esetenként egyre arrogánsabb stílusú leveleket küldenek, mert ugye tanulták, határozottnak kell lenni, és terelni a vásárlás felé az olvasókat.
Ez az egyik ok, hogy az olvasók egy része leiratkozik.
A másik az lehet, ha túl gyakran kap levelet, számára értéktelen információval.

Sok esetben nem kell leiratkozni, mert a levelek egyszer csak elhalnak. Eleinte gyakran jönnek, már majdnem zavaró sűrűségben, de pár hét, és azt vesszük észre, hogy már csak kéthetente, havonta, vagy kéthavonta jön 1-1 levél.
Postafiók rendezéskor tűnt fel, hogy bizonyos, számomra érdekes dolgokat tartalmazó hírlevelek 2-3 hónap után elhaltak. Küldőjük lelkesen vetette bele magát a hírlevélküldésbe, talán néhány levél meg is volt írva előre.

Az egyik ilyen hírlevélnél az első hónapban 6 levél jött, ebből 3 az első 5 napban. A következő hónapban összesen kettő, majd a rákövetkezőben még egy. Abban az utolsó levélben értesített, hogy új honlapja megszületett. Azóta semmi.
Vajon ráunt a hírlevélre, vagy az új honlappal új élet kezdődött, és a régi feliratkozókat eltüntette a süllyesztőben? Nem tudom. Az is lehet, a hírlevélküldés célja egyedül az volt, hogy a majdani új honlapra terelje a látogatókat.

Másik hírlevélnél úgy éreztem, lelkes írója hamar ellőtte az összes puskaport.

Ha hosszú, vagy legalább hosszabb távra tervezek, nem szabad az első 4-5 hírlevélben az összes tudásomat átadni. Gondolom, később már nem tudott mit írni, megunta, vagy nem tudom, mi lett.

Azt is tudom, mert nem vagyok naiv, hogy sok olyan feliratkozó van, aki csak figyeli, mások hogy csinálják ezt az online vállalkozósdit, hírlevelesdit. Magyarul, mindenkinek van egy jó adag olyan olvasója, aki ugyanazzal foglalkozik, mint ő.
Szerintem ezért nem szabad haragudni, és kemény szavakkal illetni azokat, akik nem az "elsődleges" e-mail címükkel iratkoznak fel. Megvallom, ezt az elsődleges e-mail címet értelmezni sem tudom. Nem hiszem el, hogy van olyan vállalkozó, aki ugyanazzal az e-mail címmel levelezik ügyfeleivel, a hatóságokkal, amivel feliratkozik mindenféle hírlevélre.
Aki ilyet vár el, vagy gondol, az csalódni fog. A legszebb az, amikor eléggé emelt hangon nyilvánosan szidják azokat, akik hírlevelükre feliratkoztak már régen, és még mindig nem vásároltak semmit. Valóban felháborító!
Az ilyen írásokat olvasva, elég hamar megtaláljuk azokat a bejegyzéseket is, amikor a hozzászólók nehezményezik, mindenki kamu e-mail címekkel operál, de aztán bevallják, versenytársaik hírleveleire feliratkoztak, szintén egy olyan e-mail címmel, amit ilyen célra tartogatnak.

Mi kell a hírlevélküldéshez?
  • Feliratkozó, aki majd olvassa írásainkat.
  • Hírlevél, amit küldeni fogunk.
  • Módszer, ahogyan küldjük a hírlevelet.
  • Eszköz, aminek segítségével "postázunk".
Továbbiakban kicsit részletezem a fenti négy pontot.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése