2012. február 15., szerda

Vajon lopnak tőlem tartalmat?

Ez a kérdés bizonyára sokakban felmerül. Aki ír valamit az interneten, feltesz egy képet, az számíthat arra, hogy írása, fotója valahol máshol is megjelenik majd. Akkor, ha linkelve, hivatkozva az eredeti oldalra történik ez, az ember büszke lesz.

Akkor viszont, ha kérdés, kérés nélkül teszik ki valaki a honlapjára az írásomat, a fotómat, nem örülök. Ezzel mindenki így van, aki már valaha valamit tett közzé a neten. Azok számára, akik csak olvasói az internet világának, valahogy természetesnek tűnik, hogy ami a neten van, az közpréda.

Tudjuk, hogy ez nem így van. Tenni ellene nem nagyon tudunk, inkább csak az események után tudunk kullogni.
Azt, hogy legalább a megjelenésről esélyünk legyen tudomást szerezni, a Google egyik szintén ingyenes eszköze teszi lehetővé.

A neve: Google Alerts.

Nem kell megijedni, mert tud magyarul.

Használata:

Célszerű úgy indulni, hogy már beléptünk a Google postafiókunkba.

Ekkor már kattinthatunk is ide: http://www.google.hu/alerts

Google Alerts induló képernyője
A keresési lekérdezéshez kell beírni azt a szót, kifejezést, amit figyeltetni szeretnénk.

A találat típusánál javaslom meghagyni a minden beállítást. Ekkor a honlapokat, blogokat, híreket, és mást is figyelni fog.

Elég naponta egyszer az értesítést, ezt is hagyhatjuk, ahogy van.

A mennyinél lehet választani a legjobb találatok, vagy az összes találat között.

Végül meg kell adni azt az email címet, ahová várjuk az értesítéseket. Itt az az email cím lesz, amivel beléptünk. Így a megszokott helyen olvashatjuk majd az értesítéseket.

Ha ezeket beállítottuk, létrehozzuk az értesítést.

Ezután naponta kapunk levelet azokkal az internetes tartalmakkal, amikben szerepel az általunk figyelt kifejezés.

Saját nevünkre is beállíthatunk ilyen figyelést. Persze ennél azért gondoljuk meg, vajon hányan viselik ugyanazt a nevet, amit mi.

Minden levél végén fogunk találni egy olyan linket, ahol törölhetjük a figyelést, illetve szerkeszthetjük a most beállított opciókat.

Munkához is felhasználható a Google Alerts, mert figyelhetjük a versenytársak szereplését hírekben, blogokban, honlapokon is.

2012. február 14., kedd

Képek, hátterek ingyen

Amikor honlapot készítünk, eszünkbe jut, jó lenne ezt egy kicsit egyedivé tenni. Egyedivé akkor, ha sablont használunk, mert mégiscsak kellemetlen lenne, ha a szomszéd vállalkozónak is ugyanolyan a honlapja. (Persze ezt átvitt értelemben mondom, mert lehet, sosem látjuk a szomszéd vállalkozók honlapját, mert egészen mással foglalkoznak.)
Lényeg, szeretnénk kicsit mások lenni, mint amilyen lehetőséget elénk tolnak.
Ekkor fordulhatunk az ingyenes képekhez.
Számtalan honlapon találunk mintát, hátteret, képet, amit letölthetünk.

Aztán megpróbáljuk letölteni.
Gyakran kiderül, annyira mégsem free a dolog.
Sokféle módon gördült akadály a letöltésem elé eddig.

A leggyakoribb az, hogy igen, free a dolog annak, aki már ott rendelkezik valamilyen tagsággal. Ha nem rendelkezek, akkor válthatok egy napos, 3 napos, 1 hetes, hónapos vagy akármilyen tagságot, ami feljogosít arra, hogy a megvásárolt ideig korlátlanul tölthessek le bizonyos anyagokat "ingyen".

Aztán vannak olyan esetek, amikor elkerülök egy oldalra, ahol különböző lehetőségekkel találom szemben magam, az előbb említett variáció mellett olyan gombokat is látok, aminek az értelmét nem tudom. Nem úgy, hogy minek van ott a gomb, hanem úgy értve, nem tudom, mit jelent a gombra írt üzenet. Hol kéne tagnak lennem, milyen esetben van az a bizonyos dolog ingyen számomra.
Ajánlanak még egy esélyt, hogy ingyen megkapjam az áhított valamit, egy download gombot is találok. Ha rákattintok, újabb keresztkérdések jönnek, amik persze arra akarnak sarkallni, hogy valahol fizessek elő valamit, és akkor ingyen megkapom azt a valamit. Ha ez nekem nem jó, akkor rajta, töltsem le.
Ekkor jön a fárasztás harmadik menete, hogy valamennyit várjak még, és majd utána enyém lehet a fájl. Rosszabb esetben ezt a játékot még egyszer-kétszer elvégeztetik velem, jobb esetben 1-2-3 perc után szabad a vásár.

Végre sikerül megszerezni a kiszemelt fájlt.
De még semminek nincs vége, hiszen eddig csak egy előképet, egy mintát láttam, és igazából nem tudom, mit találok a becsomagolt fájlban.
Kicsomagolom, és megnézem. Persze többször is fel van tüntetve, honnan van a fájl, weboldalak címe, majd az általam még nem értelmezhető kreditekről van szó. Pl. ma 1 kredit, majd két honlap címe szerepelt.

Számomra rejtély, mit jelentenek ezek a kredit dolgok. Már máshol is többször olvastam olyat, hogy adjon kreditet. De milyen kreditet? Honnan vegyem elő a kreditet, amit odaadok neki? Egyáltalán mit értenek azon, hogy adjon kreditet?
Ez a két kérdés már hónapok óta foglalkoztat. Mit neveznek kreditnek, és hogyan adják oda?
Sajnos a szótárak ilyenkor nem segítenek. Hiába van a kredit szónak néhány jelentése, nem lehet szó szerint érteni, azt kell tudni, mit jelent az, hogy valamiért kreditet adnak, és miért annyira fontos szerzőknek, hogy a letöltőktől megkapják ezeket. Valamint hogyan jelzik, hogy adták, hol adják és hogyan. Már azt is el tudom képzelni, hogy csak egy bejegyzést várnak kommentben, hogy hú de klassz ez a valami, de ez részemről csak kósza gondolat.

Nos, végre miénk a kiszemelt valami, elolvassuk a felhasználási feltételeket is. Ha szerencsénk van, nem ilyenkor tudjuk meg, hogy ingyenes felhasználást csak személyes oldalak és non-profit szervezetek esetén engedélyeznek, vállalkozásoknál nem.
Aztán eljutunk odáig, hogy megnézzük, mit is szereztünk meg ennyi macera árán.
Jó esetben valami olyat, amire gondoltunk, ami hasznos lesz a honlapunk készítésénél, de az a gyakoribb, hogy kiderül, nem erre számítottunk.

Lehet kezdeni a keresést ismét, vagy lehet megelégedni azzal, ami van, esetleg azt, ami van, egy kicsit átszínezni, megváltoztatni, vagy nekiállhatunk magunk megrajzolni valamilyen mintát, esetleg előkapjuk a fényképezőgépet, és készítünk egy nem annyira művészi, ámde annál eredetibb, saját képet.

2012. január 15., vasárnap

Like gomb, like box és egyebek

Aki számítógépek közelében van, és főleg, ha még internetezik is, az tudja, mit is jelent az a bizonyos LLL, vagyis a Life Long Learning.
Hát igen. Hetenként tapasztalunk valamilyen újdonságot, újítást. Csak egy pár napot hagyunk ki kedvenc helyünkön, és máris csodálkozhatunk, no meg keresgélhetünk.

Így van ez a Bloggerben, a Facebookon, és a Twitter esetében is. Ezeken a helyeken nem harangozzák be már hónapokkal előre, hogy majd változunk. Minek, hiszen folyamatosan változnak.
Ezek a változások néha bosszantóak, mert végre megtanulunk valamit használni, már egész jól megy, és tessék, egyik napról a másikra más kinézet, máshová került gombok, új funkciók fogadnak minket.

Többször írtam már a különböző gombok elhelyezésének lehetőségeiről, és másokról is, amik akkor és ott igazak voltak.

Sokat gondolkoztam, mit tegyek? Időről időre térjek vissza ezekhez a bejegyzésekhez, és próbáljam ki az ott leírtak működnek-e még? Vagy inkább egy-egy új bejegyzésben írjam meg, hogy aktuálisan éppen hogyan lehet megoldani egy feladatot.
Ez utóbbi mellett döntöttem.

El is mondom, miért.
Ha én keresnék egy megoldási lehetőséget, mert azt tapasztalom, hogy valamit nem tudok megoldani mondjuk a Bloggerben, amit eddig gond nélkül tudtam, akkor nem keresgélnék több éves blogbejegyzések között, mert az a bizonyos funkció akkor még nem is létezett.

Ahogyan szakdolgozat írásakor is azt mondják, az a szakirodalom, ami 5 évnél régebbi, már nem szakirodalom. Jó, ez kicsit túlzás, mert vannak dolgok, amik nem változnak, de a tudomány is halad, és egy dolgozatban az újdonságokat kell figyelni, valami újat kell mutatni.
Az interneten még sokkal gyorsabban avulnak el dolgok. Azt hiszem, erről mindannyian órákig tudnánk beszélni.

Ezen megfontolás miatt nem nyúlok a régi bejegyzésekhez, hanem időnként megnézem, változtak-e azok a megoldások, melyekről már régebben írtam, és ha igen, egy új bejegyzésben írok róla.