Csak kapkodom a fejem. Hogy ma már mindenki szakértő?
A szakértőség kérdését egyszer már tárgyaltam, itt csak röviden a nézetemről:
számomra a szakértő olyan, aki tanulta azt a valamit, évek óta dolgozik a szakmában, cikkeket ír róla, esetleg oktat is másokat, folyamatosan képzi magát, lépést tart a világgal.
Én nem tudom szakértőnek elfogadni azokat, akik tegnapelőtt kitalálták, ezzel fogok foglalkozni, csináltak egy honlapot, majd ma kiírják a honlapjukra, hogy milyen szakértők.
Arról ne is beszéljünk, milyen szakértők vannak ma!:-)
A látogatottsági szakértő még hagyján, de van kapcsolattartási meg kapcsolatnövekedési szakértő is. Ma már mindenki kitalálhat magának valamit, amiben szakértőnek hirdeti magát.
Lassan a 10 millió szakértő hazája leszünk, vagy ha nem, az csak azért lesz, mert ennél kevesebben vagyunk...
Lehet, nekem is ki kellene írnom, milyen szakértő vagyok? (Nekem az orromra koppintottak a hivatalban, amikor a szakértőség felől érdeklődtem, és az írás elején levő dolgokat kérték rajtam számon tételesen, rákérdezve a szakmai konferenciákon történt előadásaimra is.)
Az viszont biztos, hogy a magukat nagy hanggal szakértőnek nevezők egészen kicsi része az, aki valóban szakértő, vagyis szakértői tevékenység végzésére feljogosított személy.
Ha elgondolkozok ezen, azt mondom, akkor maximum egy szakmában specialistának nevezhetnék magukat, feltéve, ha valóban kitanulták azt a szakmát. Igaz, amikor sok helyen nem kell szaktudás a munkakörök betöltéséhez, akkor nem várhatom el magukat eladni akaró vállalkozóktól, hogy szerények legyenek.
2011. november 9., szerda
2011. november 8., kedd
Indigóvállalkozás
Azokat a vállalkozásokat nevezem indigóvállalkozásoknak, melyek egy az egyben átvesznek másoktól mindent. Na jó, a honlapjuk más.
De a szöveg, a szófordulatok, a témák, a hírlevelek tartalma, sokszor szövege, a témák sorrendje, és még sok egyéb ismerősnek tűnik, ha indigóvállalkozóval találkozok.
Ugyanazt javasolja, ugyanazzal az indokkal, van, hogy még a sztori is ugyanaz.
A másolás jó dolog? Mondhatni az a baj, hogy mi túl kicsi ország vagyunk, és itt mindenki ismer mindenkit! (Persze nem ismer, én is tudom.)
Aki egy témában kutakodik, az megtalál egy csomó oldalt, ami pont az ő kérdésére ad választ.
Elkezdi ezeket olvasni. Egy idő után észreveszi, hogy jaj, már ezt olvastam. Aztán egy másik helyen is ugyanaz a szöveg. Aztán kiderül, sok helyen szóról szóra ugyanaz van.
Így értem a mindenki ismer mindenkit. Ha speciális dologra keresek megoldást, akkor elég kevés honlapot kell végig bogarásznom, így hamar feltűnik, ha ismétlődnek a dolgok.
Az még hagyján, ha egy termék leírása ugyanaz, hiszen azt adhatja a gyártó, kötelező jelleggel használandó szövegként. Még a termékfotó is rendben. De amikor egy magát új ötlettel rendelkezőnek, eredetinek mondó oldalról derül ki, szóról szóra másolt le oldalakat egy másik honlapról, akkor azért felháborodok.
Igaz, nem mindenki veszi észre a másolást, és a másolót nem érdekli az olvasók felháborodása.
Azt kell elhinni, hogy nem lehet mindent lemásolni.
Ha maradok az online vállalkozásoknál, akkor itt főként arról van szó, valamilyen szolgáltatást nyújt, amihez nem kell jelen lenni, vagy valamilyen letölthető anyagot árul.
Most arról nem is beszélek, hogy egy anyag teljes mértékben történő lekoppintása mit is jelent, itt csak néhány egyéb dologról ejtek szót.
A stílus. A stílus maga az ember. Mindenki más, mindenkinek megvan a maga stílusa. Igaz, a neten nem látni, milyen az, akinek az írását olvassuk, de mégis igaz az, hogy ami az egyiknek jól áll, a másiknál már furán hat.
Egy példa, a való életből, ennek az illusztrálására. Egyik kedves kollégám mindig "Kedves fiatal barátom" -mal szólította meg a diákokat. Ő hatvan év körüli, őszes hajú úriember volt abban az időben. Senki sem furcsállta ezt a megszólítást.
Ezt nem mondhatta volna egy nő. Se idősebb, se fiatalabb. Furcsán néztek volna rá, ha kedves fiatal barátomnak nevezi a tanítványokat.
Mindenkinek meg kell találnia az egyéni stílusát, már csak azért is, mert ekkor könnyebb megírni egy anyagot is, és a vevőkkel való kommunikáció során ráismernek, igen, ő az, az ő írását szoktam olvasni.
Aki úgy gondolja, egyszerűbb lemásolni valamit, mint gondolkodni rajta, és a rögös utat végigjárni, annak az is jusson eszébe, előbb-utóbb a vevői megtalálják az "eredetit".
Ez kb. olyan, mint amikor feleléskor valakinek lesúgják az anyagot. Csak bele ne kérdezzen a tanár!
Itt úgy mondhatnám, csak nehogy megkérdezzünk valamit, mert zavarba hozzuk az indigóvállalkozónkat.
De a szöveg, a szófordulatok, a témák, a hírlevelek tartalma, sokszor szövege, a témák sorrendje, és még sok egyéb ismerősnek tűnik, ha indigóvállalkozóval találkozok.
Ugyanazt javasolja, ugyanazzal az indokkal, van, hogy még a sztori is ugyanaz.
A másolás jó dolog? Mondhatni az a baj, hogy mi túl kicsi ország vagyunk, és itt mindenki ismer mindenkit! (Persze nem ismer, én is tudom.)
Aki egy témában kutakodik, az megtalál egy csomó oldalt, ami pont az ő kérdésére ad választ.
Elkezdi ezeket olvasni. Egy idő után észreveszi, hogy jaj, már ezt olvastam. Aztán egy másik helyen is ugyanaz a szöveg. Aztán kiderül, sok helyen szóról szóra ugyanaz van.
Így értem a mindenki ismer mindenkit. Ha speciális dologra keresek megoldást, akkor elég kevés honlapot kell végig bogarásznom, így hamar feltűnik, ha ismétlődnek a dolgok.
Az még hagyján, ha egy termék leírása ugyanaz, hiszen azt adhatja a gyártó, kötelező jelleggel használandó szövegként. Még a termékfotó is rendben. De amikor egy magát új ötlettel rendelkezőnek, eredetinek mondó oldalról derül ki, szóról szóra másolt le oldalakat egy másik honlapról, akkor azért felháborodok.
Igaz, nem mindenki veszi észre a másolást, és a másolót nem érdekli az olvasók felháborodása.
Azt kell elhinni, hogy nem lehet mindent lemásolni.
Ha maradok az online vállalkozásoknál, akkor itt főként arról van szó, valamilyen szolgáltatást nyújt, amihez nem kell jelen lenni, vagy valamilyen letölthető anyagot árul.
Most arról nem is beszélek, hogy egy anyag teljes mértékben történő lekoppintása mit is jelent, itt csak néhány egyéb dologról ejtek szót.
A stílus. A stílus maga az ember. Mindenki más, mindenkinek megvan a maga stílusa. Igaz, a neten nem látni, milyen az, akinek az írását olvassuk, de mégis igaz az, hogy ami az egyiknek jól áll, a másiknál már furán hat.
Egy példa, a való életből, ennek az illusztrálására. Egyik kedves kollégám mindig "Kedves fiatal barátom" -mal szólította meg a diákokat. Ő hatvan év körüli, őszes hajú úriember volt abban az időben. Senki sem furcsállta ezt a megszólítást.
Ezt nem mondhatta volna egy nő. Se idősebb, se fiatalabb. Furcsán néztek volna rá, ha kedves fiatal barátomnak nevezi a tanítványokat.
Mindenkinek meg kell találnia az egyéni stílusát, már csak azért is, mert ekkor könnyebb megírni egy anyagot is, és a vevőkkel való kommunikáció során ráismernek, igen, ő az, az ő írását szoktam olvasni.
Aki úgy gondolja, egyszerűbb lemásolni valamit, mint gondolkodni rajta, és a rögös utat végigjárni, annak az is jusson eszébe, előbb-utóbb a vevői megtalálják az "eredetit".
Ez kb. olyan, mint amikor feleléskor valakinek lesúgják az anyagot. Csak bele ne kérdezzen a tanár!
Itt úgy mondhatnám, csak nehogy megkérdezzünk valamit, mert zavarba hozzuk az indigóvállalkozónkat.
2011. november 7., hétfő
Háttér
Itt az online vállalkozásba vágó emberek családi és baráti hátterére gondolok.
Ha már volt vállalkozási ötlete, akkor azt hogyan fogadták közeli hozzátartozói?
Ha örültek, és együtt gondolkodtak, biztatták, majd a megvalósításból is kivették a részüket, akkor Ön a nagyon szerencsés és nagyon irigyelt vállalkozók közé tartozik.
Bizony, a többséget nem lelkesítik, hanem inkább lebeszélni akarják.
Mit lehet tenni, ha a család,a közeli ismerősök inkább lebeszélni akarják? Keressen inkább "rendes" munkát? Ne beszéljen senkinek a dolgairól? Mi a megoldás?
A megoldás nem olyan, mai mindig és mindenkire egyformán érvényes. Lehet, hogy egy idő után a családnak megtetszik az ötlet, lehet, hogy nem.
Megoldás lehet az, ha keresünk hasonló, csetlő-botló vállalkozókat. Olyanokat, akikkel meg tudjuk beszélni a gondokat, akiknek hasonló problémái vannak. Akik viszont nem jelentenek konkurenciát, mert ugye nem az a cél, hogy a kevés ügyfelünknek új szolgáltatót, kereskedőt keressünk.
Gyakran hallani olyat, hogy barátkozz olyanokkal, akikhez hasonlítani akarsz. Igen, ez tök jó mondás, csak azok is azokkal akarnak barátkozni, akikhez hasonlítani akarnak. Ezt a részt elfelejtik elmondani. Ne gondoljuk, hogy a magunk egyszemélyes, alakulóban levő, vagy létező, és akár még sikeresnek is tartott vállalkozásával partnerek leszünk egy több száz fős vállalkozás első számú vezetőjének, vagy tulajdonosának. A nagyobbakról ne is beszéljünk.
Még azoknak sem leszünk partner, akik egy 10-50 fős vállalkozásban érdekeltek.
Ha egyszemélyes vállalkozásom van, akkor nekem a hasonló nagyságú vállalkozásokat kell keresnem. Hasonló gondokkal küzdünk, hasonló a nagyság, a megoldandó feladat.
Válasszunk háttérnek hozzánk hasonló vállalkozókat. Beszéljünk velük a gondjainkról, a kérdésekről, a kételyekről. Arról is, mibe vagyunk sikeresek. Egymást támogatva könnyebb lesz.
A család támogatását nem pótolja, de gondoljunk arra, a család is kívülről szemléli a vállalkozásunkat, nem ismeri, milyen nehézségeket kell leküzdeni.
Ha már volt vállalkozási ötlete, akkor azt hogyan fogadták közeli hozzátartozói?
Ha örültek, és együtt gondolkodtak, biztatták, majd a megvalósításból is kivették a részüket, akkor Ön a nagyon szerencsés és nagyon irigyelt vállalkozók közé tartozik.
Bizony, a többséget nem lelkesítik, hanem inkább lebeszélni akarják.
- Miért nem keresel rendes állást?
- Miért nem akarsz valami normális dologgal foglalkozni?
- Ki fogja ezt tőled megvenni?
- Neked az úgyse sikerülhet!
- Kevés vagy te ehhez!
- Ne ábrándozz, úgyse fog sikerülni!
- Ne kezdj bele, úgyis be fognak csapni!
Mit lehet tenni, ha a család,a közeli ismerősök inkább lebeszélni akarják? Keressen inkább "rendes" munkát? Ne beszéljen senkinek a dolgairól? Mi a megoldás?
A megoldás nem olyan, mai mindig és mindenkire egyformán érvényes. Lehet, hogy egy idő után a családnak megtetszik az ötlet, lehet, hogy nem.
Megoldás lehet az, ha keresünk hasonló, csetlő-botló vállalkozókat. Olyanokat, akikkel meg tudjuk beszélni a gondokat, akiknek hasonló problémái vannak. Akik viszont nem jelentenek konkurenciát, mert ugye nem az a cél, hogy a kevés ügyfelünknek új szolgáltatót, kereskedőt keressünk.
Gyakran hallani olyat, hogy barátkozz olyanokkal, akikhez hasonlítani akarsz. Igen, ez tök jó mondás, csak azok is azokkal akarnak barátkozni, akikhez hasonlítani akarnak. Ezt a részt elfelejtik elmondani. Ne gondoljuk, hogy a magunk egyszemélyes, alakulóban levő, vagy létező, és akár még sikeresnek is tartott vállalkozásával partnerek leszünk egy több száz fős vállalkozás első számú vezetőjének, vagy tulajdonosának. A nagyobbakról ne is beszéljünk.
Még azoknak sem leszünk partner, akik egy 10-50 fős vállalkozásban érdekeltek.
Ha egyszemélyes vállalkozásom van, akkor nekem a hasonló nagyságú vállalkozásokat kell keresnem. Hasonló gondokkal küzdünk, hasonló a nagyság, a megoldandó feladat.
Válasszunk háttérnek hozzánk hasonló vállalkozókat. Beszéljünk velük a gondjainkról, a kérdésekről, a kételyekről. Arról is, mibe vagyunk sikeresek. Egymást támogatva könnyebb lesz.
A család támogatását nem pótolja, de gondoljunk arra, a család is kívülről szemléli a vállalkozásunkat, nem ismeri, milyen nehézségeket kell leküzdeni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)