Mindig jó a rövid link?

Klassz dolog a rövid link, kicsit titokzatos, Twitteren egyenesen kívánatos, mert így még írhatunk is a link mellé valamit.

Már nem csak Twitteren, hanem egyre több helyen találkozok rövid linkkel. Megvallom, nem kattintok rá, ha nem tudom, mit takar. Sokan látogatottságot akarnak növelni a rövid link alkalmazásával. Kíváncsiak lesznek az emberek, rákattintanak, és meglátnak egy számukra teljesen érdektelen oldalt. Persze azzal a lendülettel kattintanak az X-re.  

Külön kedvelem a mindenféle szöveg nélkül továbbküldött rövid linkeket, számomra tökéletesen ismeretlenektől. Úgy döntöttem, ezeket kihagyom, annyira nem tudnak érdekesek lenni, hogy rákattintsak bármelyikre is.

Mint blogot írónak, nekem is jól esik a látogató.

Nemrégiben kezdtem alkalmazni a Bloggeren azt a lehetőséget, hogy egy kattintással elhelyezhetem a megosztás gombokat a bejegyzésem végén. Ha valaki rákattint a twitter ikonra, máris alkot egy twittet, rövid linkkel. A blog neve, a bejegyzés címe után következik a rövid link. Legalább nem zsákbamacska.

Figyelem a Webmestereszközöket is, és megállapítottam, hogy "A webhelyére mutató linkek" között nincsenek olyanok, amelyek rövid linkek lennének. Egyébként az is látszik, hogy a Bloggeren levő blogoknak nem tud rámutató linket adni egy másik bloggeres blog.

Jó a rövid link, de nem minden esetben.:-)

Honlapkészítési gondok

Van már domain név, tárhely is, már csak el kell készíteni a honlapot. Van akinek ez nagyon egyszerű feladat. Pl. azért, mert kisujjában van a honlapkészítés hogyanja, vagy azért, mert kiadja a feladatot valakinek.

A gondok akkor kezdődnek, ha úgy érezzük, meg tudjuk oldani a feladatot. Vagy azért, mert rendelkezünk bizonyos ismeretekkel, vagy azért, mert szeretnénk kézben tartani a dolgainkat, és ezért inkább megtanuljuk. Akár azért, mert egyelőre erre van időnk, de pénzünk nincs megfizetni mások munkáját.

Hogyan készüljön a honlap?

Az ember lusta, és nem annyira kecsegtető a legegyszerűbb módszer, ami úgy kezdődik, nyisd meg a jegyzettömböt. Azt tudja, hogy a Word lesz az utolsó, aminek segítségével honlapot készít, de mi van a kettő között.

Tényleg rengeteg lehetőségünk van, sokszor talán túl soknak is tűnik, mert nehéz választani. Amikor egy módja volt egy html oldal elkészítésének, nem kellett ezen elmélkedni. Ma viszont programok tömege segíthet ebben. Vannak html szerkesztők, ahol a html nyelv ismeretében készül honlapunk, vannak vizuális szerkesztők, vannak grafikai programok, és vannak tartalomkezelő rendszerek.

Ezek közül kell kiválasztani, mivel dolgozunk.

A választást jól meg kell fontolni.

A jegyzettömb munkás, de olcsó és egyszerű. Mindenhol használható.

Html szerkesztőt válasszak? De melyiket? Ingyeneset, avagy megvásároljam? Esetleg reménykedjek abban, hogy a 30 napos próbaidő alatt kész lesz a honlapom? De mi van azután, ha lejárt a kipróbálásra szánt idő, és nekem később kell módosítanom?

Vizuális szerkesztőt keressek? Ahol tologatom a szövegdobozokat és gombnak valókat, a kódot meg nem látom? A speciális állomány miatt mással nem is tudom beolvastatni esetleg...

Divatos grafikai programmal? Ja, hogy annak is próbaverziója van, az jó. És később hogyan változtatok? Megvenni ugyanis nem fogunk egy több százezerbe kerülő, nehezen kezelhető grafikai programot azért, hogy honlapot készítsünk magunknak.

Válasszak tartalomkezelőt? Ó jaj, megint meg kell tanulni egy programot.

Hogyan készül majd  a honlapom? Offline módban és feltöltöm, vagy online a tárhelyen?

Ha szerencsénk van, az is kiderül, a tárhelyen van honlapépítő, amivel online módon, aránylag könnyen elkészíthetjük honlapunkat.

Válasszam mégis inkább a WordPress-t? Fel kell telepíteni, sokszor van új verziója, de elég könnyen elkészül egy átlagos honlap vele. Ingyen van, és ingyen sablonok vannak hozzá tonnaszám.

Megannyi kérdés, amit felteszünk magunknak.

Szerintem azt kell eldönteni, milyen lesz a honlapunk.

Egyszer elkészül, és hagyjuk pihenni, vagy gyakran kell majd módosítani.

Ha később nem nagyon foglalkozunk vele, akkor meg lehet oldani a legegyszerűbben.

Ha napi, heti rendszerességgel kell változtatni, bővíteni, akkor viszont jól meg kell gondolni, hogyan készüljön. Ki fogja módosítani? Ekkor már valamilyen tartalomkezelőben kell gondolkodnunk.

A kérdések megválaszolása után jön a neheze. Elkezdünk a kiszemelt programmal dolgozni. Ekkor fog kiderülni, jól választottunk-e, avagy jöhet a következő program.

Tárhely is kellene

Megszerzett domain nevünkkel még nem megyünk sokra. Kell egy hely, ahol majd elhelyezzük honlapunkat. Ehhez pedig tárhelyszolgáltatót kell keresni.

Mindenki szeretne jó tárhelyszolgáltatót találni.

De milyen a jó tárhelyszolgáltató? Ez egy jó kérdés, amire úgy lehet válaszolni, hogy kinek melyik.

Attól függ, melyik jó, hogy mit várunk el a tárhelytől. Gyors legyen, nagy adatforgalmat engedélyezzen, több honlapot lehessen rajta üzemeltetni, olcsó legyen, lehessen kérdezni, ha nem értünk valamit?

Egy biztos: alaposan körül kell nézni a piacon. Ha egy kukkot sem tudunk angolul, akkor ne akarjunk amerikai tárhelyet, mert csak a gond lesz vele.

Az elmúlt hetekben vadul kerestem tárhelyszolgáltatót.

Találtam hazait is, elég korrekt áron, csak valahogy a szolgáltatások nemigen voltak részletezve a honlapon. Nem tudtam eldönteni, mit adnak, és mi az, amiről én azt gondolom, biztosan van. Voltak gyanúsan olcsók, rettentően kicsi helyet biztosítók, mindenért felárat kérők, cPanel-t használók, és fapadosak is.

Aztán kiléptem a nemzetközi piacra. Körülnéztem. Elhűltem. Ekkor már tudtam, hogy szó sem lehet magyar tárhelyről, még akkor sem, ha neheztelnek érte, hogy nem a hazait választom. Különben felmerült  bennem, hogy a hazai, bérházban lévő kis bt-nek vajon milyen szervere lehet, és mi van, ha egy külföldi tárhelyen osztoztatja ügyfeleit.

Tehát körül kell nézni a piacon, el kell dönteni, nekünk mi a fontos, mekkora tárhely kell, milyen szolgáltatásokat várunk el, vagy szeretnénk; legyen-e lehetőség fejleszteni,  fontos-e a magyar nyelvű ügyintézés, mennyit szánunk a tárhelyre.

Ezek után lehet összehasonlítani a szolgáltatókat. Ez sajnos egyáltalán nem egyszerű, mert szinte olyan, mintha az almát, a cseresznyét és a szőlőt akarnánk összehasonlítani.