Még egyszer a fényképekről

A fényképekről már sokszor írtam.

Most, az önéletrajzos bejegyzéseknél azért egy dolgot ismét megemlítek.

Ha valamelyik közösségi oldalon olyan képeket helyeztünk el, melyek nem segítik elő azt, hogy jó színben tüntessük fel magunkat, akkor azokat a képeket sürgősen, még a pályázat elküldése előtt távolítsuk el.

Az igazi az lenne, ha ilyet fel sem tenne senki az oldalára.

Hogy mi legyen a jóbarátok, és országos haverok által feltett, és kommentált képekkel? Reménykedni lehet abban, hogy nem bukkannak rájuk, vagy meg lehet kérni az említett barátokat, haverokat, szedjék le ők is ezeket  a képeket.

Ha nem akarják?

Háát, mi sosem fényképezünk?

Miért nem kell sok helyen fényképet küldeni az önéletrajzhoz?

Azért, mert a fénykép egyfelől jó, hiszen látjuk a jelentkezőt, másfelől rossz, mert látjuk a jelentkezőt.

Nem, nem őrültem meg, és nincs ellentmondás. A fénykép előnye egyben a hátránya. Írtam már az előbbi bejegyzésben is, hogy a fénykép alapján szimpatikusnak találnak valakit, és azt behívják. Igen, ez így egy pozitív dolognak tűnik.

Akkor, ha engem találnak szimpatikusnak, és engem hívnak be. De ha a fényképem alapján engem NEM találnak szimpatikusnak, és a kép miatt nem hívnak be, akkor ez számomra nem oly örömteli esemény. Akkor azt fogom mondani, engem hátrányos megkülönböztetés ért.

Ez az oka annak, hogy pl. az USA-ban nem erőltetik a fényképet. Más angolszász országokban sem. Vannak szakmák, ahol igen, de végül is, gondoljunk bele, az ügyfelekkel sosem találkozó munkatársnak miért kellene úgy kinéznie, mint aki csak tévedésből nem lett világszépe?

Nem is a szépség a fő ok. Amerikában ma is a bőrszín. Azért nem kell a kép, hogy a fotója alapján eleve ne utasítsanak el olyanokat, akik el tudják látni az adott feladatot, csak éppen a főnök tetszését nem nyeri el bőrük színe.

A másik ok az emberek súlya (testtömege?). Azért se utasítsanak el valakit, mert átlépte mondjuk a 75 kilós súlyhatárt. (vagy a BMI indexe több, mint 30:-))

Egész egyszerűen az esélyegyenlőség miatt nem kérnek fényképet.

Ha kell a fénykép, akkor küldeni kell, ha nem kérték, ki-ki eldönti, küld-e.

Még annyit, hogy a fénykép nem adja vissza az emberek egyéniségét, nem látni róla, hogy milyen szemtől szemben beszélni vele, azt meg pláne nem mutatja meg, beválik-e valaki az adott munkahelyen.

Fénykép és önéletrajz

Minden ellenkező híreszteléssel szemben, az sincs kőbe vésve, hogy fénykép is kell az önéletrajz mellé.

Ha külön kérik a hirdetésben, akkor kell. Ha nincs róla szó, nem kell.

Érvek a fénykép mellett:

• 
  
  Legalább látják a jelentkezőket
• 
  
  Személyes találkozáskor felismerik az érkezőt
• 
  
  Olyan legyen az új kolléga, aki szimpatikus

Érvek a fénykép ellen:

• 
  
  Előre megnézik a jelentkezőket
• 
  
  Szimpátia alapján hívják be interjúra az embereket
• 
  
  Kiről készült már jó igazolványkép?

Tényleg, mire jó, hogy fényképes önéletrajzokat küldünk? Ez csak elméleti kérdés volt, nem akarok rá válaszolni. Ha kell, kell, ha nem, akkor mindenki eldönti, képeset küld vagy sem.

Ha kell a fotó

Álláskeresésnél nem küldözgetünk nyaralási képeket, még akkor sem, ha Bali szigetén jártunk jól látható módon. Amikor önéletrajz mellé fényképet csatolunk, akkor az a kép legyen olyan, amelyen megjelenésünk üzleties. Öltöny, ing, nyakkendő, nőknél kosztüm, vagy nem kivágott és nem átlátszó blúz. 

Természetesen frizura-smink tökéletes...

Kerüljük a tavalyi vállalati ünnepségen készült üzleti megjelenésű csoportképből kivágott orcánkat is.

Ha képet készíttetünk, igyekezzünk ott, ahol tud is fényképezni az, aki kezeli a fotómasinát. Tudom, nem mehetünk oda hozzá úgy, hogy elnézést, magát csak az igazolványkép készítő kezelésére tanították be, vagy esetleg fotósiskolát is végzett? Igazi fotós meg tudja mondani, melyik orcánk előnyösebb a képen. Persze ez nem azt jelenti, hogy profilból fényképez, de nem biztos, hogy a telibe kapott kép lesz a nyerő. Kis fordulat, derék kihúz, toka ügyesen eltüntet (csökkent), stb. Vannak azért trükkök, bár a fotós is hozott anyagból dolgozik, de mégsem kell úgy kinézni mindenkinek az ilyen képeken, mint az a bizonyos kilométerkő.

Ha saját akaratból küldjük a képet, akkor is tartsuk be a fentieket.

Igen, tudom, vannak kreatív szakmák, és állítólag ott rém trendi, ha valami extrémet, vicceset "kreatívat" küldenek. Erről tessék előre tájékozódni.

A fotó hogyan jut el a címzetthez?

Hát nem úgy, hogy a szép, 4*4-es (9*13-as) méretű képünket odatűzzük! Bizony nem.

Kell egy kis technikai művelet. Elő a szkennert, és szkenneljük be a képet. 300 dpi bőven elég. Ez a kép is elég nagy lesz:-)

Ha megvan a kép, és még mindig jól nézünk ki rajta, akkor most kicsinyítsük le olyan igazolványkép méretre.

Mentsük is el ekkorában, a minőséget ne rontsuk le! Most milyen?

Ugye, már nem annyira jó a helyzet. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy ezt a képet rábűvöljük az önéletrajzunkra. Föl, a jobb felső sarokba.

Ki is kell majd nyomtatni az önéletrajzot, ha nem e-mailben kell jelentkezni. Ja, hogy nincs színes nyomtató? Hát ez az. Ezért írtam, hogy ha nem kötelező, mellőzzük a képet. Szegény fotóval annyi minden történik, és mire kinyomtatjuk a dokumentumot már nem az a kép, ami az elején volt.

Ha e-mailben küldjük, nézzük meg, mekkora fájlt alkottunk önéletrajz címén. Ha a képet csak úgy kicsinyítjük, hogy egérrel összébb húzzuk, akkor az bizony egy  hatalmas fájl marad. Ezért kell menüből kicsinyíteni, átméretezni. Akkor lesz a fájl mérete kisebb. Amin viszont ne spóroljunk, az a minősége. Mentéskor esetleg megkérdi, milyen minőségű legyen, 90% alattit ne válasszunk, mert a végén saját magunkat se ismerjük fel.

Még egy tanács a fájl mentéséhez. A fájlnév legyen a nevünk, ékezet nélkül, vezeteknev_keresztnev.doc formában.

A következő bejegyzésben leírom, miért nem kérnek sok országban fényképes önéletrajzot.