Az ember olvassa a sok honlapkészítő cég anyagát, és egyet biztosan megtud. Nagyok a különbségek. Mindenben. Szolgáltatás, árak, de a nézetek között is. Milyen a jó honlap?
Az egyik helyen ajánlják a sablont, mert az jó és gyors, nem kell vele vacakolni, előre látja az ügyfél, mit fog kapni a végén, stb.
A másik vélemény szerint minden sablonból készült honlap egyforma, és azoknak bizony semmi esélyük, mert milyen gáz, ha van már olyan honlap kinézetre, mint az enyém.
Ezzel kapcsolatban villant be nekem egy gondolat. Jó-jó, el kell adni a honlapkészítési szolgáltatást jó pénzért, amiben azt ígérjük, tyű de egyedüli leszel komám, de. Mennyi az esélye annak, hogy én két ugyanabból a sablonból való honlapot fogok egymás után böngészni, ugyanabban a témában?
Azért a sablonból dolgozó/dolgoztató se annyira hülye, hogy direkt olyat kérjen, amilyen a versenytársé. (Tekintsünk el attól, akinek direkt a megtévesztés a célja, és igen, igyekszik lemásolni egy oldalt.)
Jelzem, mi van, ha az nem is sablonból van. Úgy érzem kevés esélye van annak, hogy ugyanazt válassza valaki a felkínált lehetőségekből, mint a versenytársáé.
Annak meg szerintem semmi esélye nincs, hogy mondjuk hónapokkal, hetekkel később felismerjek egy sablont egy másik honlapon. Leellenőrizni meg tuti nem fogom, mert ki emlékszik minden oldalra, amit megnyit?
Véleményem szerint azért nem ördögtől való a sablonból készülő honlap. Lehetőséget teremt arra, hogy akár a honlap tulajdonosa, akár webfejlesztő megtakarítson egy hosszadalmas munkát, azt, amíg kitalálják, milyen elrendezés, milyen színek legyenek. A sablonok között lehet válogatni, majd pedig alaposan átalakítani tetszésünk szerint. Képek, betűk mérete, színe, háttérszín. Ha ezeket átalakítjuk, már szinte rá se lehet ismerni az eredetire.
Aki meg teljesen egyedit akar, majd megtervezi/megtervezteti magának.
A sablonok lehetőséget adnak arra, hogy kisebb költséggel tudjunk egy-egy honlapot elkészíteni.
2010. december 6., hétfő
2010. december 1., szerda
Bloggal az élen
Jó hangzatos a cím, de mit jelent?
Azt tudjuk, hogy a Google szereti, ha rendszeresen, és elég gyakran frissülnek az oldalak.
Nem is értem, miért, de a Bloggert külön kedveli. (Ez irónia volt.)
Figyelem már régóta, mikor jelennek meg bejegyzéseim a keresőben. Elég hamar. Ma írtam egy bejegyzést, nem egészen egy órája, most eszembe jutott, rákeresek. Sikerült. Ott vagyok a keresés tetején, persze ebben van kis turpisság, mert a bejegyzés címét írtam be, és így, ebben a sorrendben használva a szavakat, az én blogom a legjobb ebben.
Nem is ez a kis turpisság a lényeg, hanem az a tény, hogy a Bloggerben tett blogbejegyzések nagyon hamar indexelésre kerülnek. Nem kell heteket várni rá, mikor vagyok végre a keresőben.
Mire jó ez? Például arra, ha van egy üzleti oldalunk, amit kevesen találnak meg, blogolással szerezhetünk rá látogatókat. Ha a blog, amit írunk a témában, jó helyezést ér el a keresőben, akkor a blogon keresztül eljutnak hozzánk az új látogatók. Ehhez nem árt, ha a blogunkban elhelyezzük oldalunk linkjét is, mert egyelőre a gondolatátvitel még nem működik a Google berkein belül sem.
Azt tudjuk, hogy a Google szereti, ha rendszeresen, és elég gyakran frissülnek az oldalak.
Nem is értem, miért, de a Bloggert külön kedveli. (Ez irónia volt.)
Figyelem már régóta, mikor jelennek meg bejegyzéseim a keresőben. Elég hamar. Ma írtam egy bejegyzést, nem egészen egy órája, most eszembe jutott, rákeresek. Sikerült. Ott vagyok a keresés tetején, persze ebben van kis turpisság, mert a bejegyzés címét írtam be, és így, ebben a sorrendben használva a szavakat, az én blogom a legjobb ebben.
Nem is ez a kis turpisság a lényeg, hanem az a tény, hogy a Bloggerben tett blogbejegyzések nagyon hamar indexelésre kerülnek. Nem kell heteket várni rá, mikor vagyok végre a keresőben.
Mire jó ez? Például arra, ha van egy üzleti oldalunk, amit kevesen találnak meg, blogolással szerezhetünk rá látogatókat. Ha a blog, amit írunk a témában, jó helyezést ér el a keresőben, akkor a blogon keresztül eljutnak hozzánk az új látogatók. Ehhez nem árt, ha a blogunkban elhelyezzük oldalunk linkjét is, mert egyelőre a gondolatátvitel még nem működik a Google berkein belül sem.
2010. november 22., hétfő
Kézművesek árképzése
Már írtam munkabérről, arról, hogyan számoljuk ki vállalkozóként, mennyi az órabérünk.
Most arról írok, hogyan számoljon az, aki kézműves dolgokkal foglalkozik, és ott áll a nagy kérdés előtt, mennyiért adjam a dolgaimat.
Egyet nem szabad: alulértékelni a munkánkat. Az emberben rossz érzés alakul ki, ha úgy érzi, nincs megfizetve a munkája. Hát még akkor milyen bosszantó, ha ő maga értékeli le saját munkáját.
Kézműves tárgyak készítésével nem lehet meggazdagodni. Ezt azoknak mondom, akik csak egy polcon levő ár alapján úgy ítélik meg, felháborító az ár. Nem biztos, hogy felháborító. Lehet, az illetőnek sok, de tessék végiggondolni a következőket.
A kézműves munka mit is jelent?
Pontosan azt, amit olvasunk. A kézműves maga dolgozik azon a bizonyos tárgyon. Sokszor ez teljesen kézi munkát jelent, máskor gépeket is használ a megmunkáláshoz.
Egy biztos: nem automata gépsoron dolgozik, százezres nagyságrendben előállítva a terméket. Ha valamit készítünk, ugyanakkor nem tudunk mással is foglalkozni.
Az embernek két keze és egy feje van, és egyszerre csak egy helyen tud jelen lenni. Ebből következik, hogy ha egy kézműves terméket készítünk éppen, akkor nem tudunk ügyet intézni, könyvelni, árulni, blogot írni, postára menni.
Ez a hosszú bevezető ahhoz kellett, hogy megértsük, a munkánknak értéke van.
A minimálbérről már hosszan elmélkedtem, most egy példát írok le ahhoz, hogy hogyan számolja ki a kézműves termékei eladási árát.
Mi is kell egy termék előállításához?
Különböző alapanyagok, szerszámok, energia, víz, műhely, munka.
Nézzük, hogyan lesz ebből ár.
Példaként egy ékszereket készítő kézművest vegyünk példának.
Össze kell szedni, mi minden szükséges a termék előállításához.
Tudni kell, miből mennyire van szükség, így ki tudjuk számolni az anyagköltséget. Ezeket összeadjuk, és megszorozzuk néggyel. (Ugye aki vállalkozóként készít bármit, nem a helyi hobbiboltban vásárol!)
Csomagolásra is szükség van, szórólap, névjegy, ennek mindnek van költsége. Ezt is összeszámoljuk, természetesen egy darabra vetítve az árakat.
Az előbb kiszámolt anyagköltséghez adjuk a csomagolási és egyéb költségeket.
Ezek után a munkabérünket kell kiszámolni. Ehhez tudni kell, mennyi idő szükséges az előállításhoz. Meghatározzuk saját órabérünket, nem feledve azt, hogy vállalkozók vagyunk, tehát egy szép összeget írunk órabérnek, mert járulékot is fizetünk.
Az órabért és az elkészítéshez szükséges órák számát összeszorozva megkapjuk, mennyi a termékünk bérköltsége.
Ezt az előbb már kiszámolt anyag és csomagolási költséghez adjuk.
Ennek az egésznek 10%-át vesszük, ebben van benne a rezsiköltségünk. (amit eddig nem vettünk figyelembe) Ezt a 10%-ot hozzáadjuk az előbbi eredményhez.
Íme, ez az az ár, ami alatt egyedi vásárlónak nem adhatjuk el kézműves termékünket.
Miért nem?
Mert ha nem így számolunk, veszítünk az üzleten. Tudom, sokan úgy gondolják, a kézművesmunka legyen olcsó. Nem az. Nem veheti fel a versenyt árban egy kínai gyárban nagy sorozatban gyártott termék árával.
Példa a számításra:
anyagok költsége 500 Ft, anyagköltség 4X 2.000 Ft
csomagolás, stb 100 Ft,
összesen 2.100 Ft.
Munkaórák száma 1, órabér 1.000 Ft; munkadíj 1.000 Ft
összesen 3.100 Ft
előbbiek 10%-a 310 Ft
összesen 3.410 Ft.
Ekkor korrigálhatunk az árakon. Felfele kicsit, vagy lefele kicsit, ahogy jobban néz ki, ahogy a vevőknek kellemesebb, és figyelembe véve, mennyit hajlandóak érte fizetni. Persze ez nem azt jelenti, hogy ezt látva rögtön felezzük az árat, mert azt hajlandók megfizetni.
A példabeli 3.410 Ft a kiskereskedelmi ár. Ennyiért adjuk el a fogyasztónak.
Mi legyen, ha jön egy kereskedő, és kérdi, mennyiért viheti el a termékeket?
Itt észen kell lenni. Hány darabot akar vinni, és fizet-e azonnal? Ha 1-2 darabot visz, akkor az olyan, mintha eladnám a fogyasztónak, eldönthetem, adok-e neki egy kis kedvezményt, ami ne legyen több 10%-nál. Hiszen én éppen a termékemet árulom valahol, ahova el kellett jutnom, ahol helypénzt fizetek.
Nagykereskedelmi ár a kiskereskedelmi ár 50-60%-a. Ez viszont akkor alkalmazható, ha a kereskedő legalább 6-8 darabot vásárol. Ezt ő kiskereskedelmi áron fogja továbbadni.
A mi hasznunk az, hogy egyszerre megvettek tőlünk 6-8-10 vagy több terméket, nem fekszik benne a pénzünk, nem kell az árusításával időt tölteni, és pénzt áldozni rá.
Az, hogy 50% vagy 60% megfontolás tárgyát képezi. Függ attól, hogyan alakul a munka és az anyag aránya. Arra figyeljünk, hogy az anyagköltség és a munkabér kiteljen belőle. Ellenkező esetben csak vesztünk az üzleten.
Így átnézve a kalkulációt, talán érthető az, miért szoroztunk néggyel az elején. Ha az anyagköltséget önmagában számolom, és spórolok a munkabéremen is, valamint nem számolom bele az egyéb költségeket, mint a csomagolás, valamint egy fillér hasznot se kalkulálok bele, akkor az árumat csak fogyasztónak adhatom el nagyobb veszteség nélkül, de árengedményt már neki se adhatok.
Ha pedig bízom abban, hogy valaki átvesz tőlem egy bizonyos árut azért, hogy ő adja el a fogyasztóknak, akkor számolnom kell azzal, hogy mindenképpen fog engedményt kérni. Hiszen hogy néz az ki, hogy ugyanazt áruljuk, csak ő kétszer annyiért, mint én, a készítő. (Minimum 20-30% engedményt kérni fog a tapasztalatom szerint.)
Ha megnézzük a kalkulációt, látható, az elfogadott kisker-nagyker ár arány alkalmazása esetén, ha pusztán az anyagköltség, órabért számolom az árba, 1500 Ft-os árból kellene levonni azt a 40-50%-ot, ami már erősen veszteségessé tenné az üzletet. A 3410 Ft 50%-a 1705 Ft, ami még éppen fedezi a költségeket.
Most arról írok, hogyan számoljon az, aki kézműves dolgokkal foglalkozik, és ott áll a nagy kérdés előtt, mennyiért adjam a dolgaimat.
Egyet nem szabad: alulértékelni a munkánkat. Az emberben rossz érzés alakul ki, ha úgy érzi, nincs megfizetve a munkája. Hát még akkor milyen bosszantó, ha ő maga értékeli le saját munkáját.
Kézműves tárgyak készítésével nem lehet meggazdagodni. Ezt azoknak mondom, akik csak egy polcon levő ár alapján úgy ítélik meg, felháborító az ár. Nem biztos, hogy felháborító. Lehet, az illetőnek sok, de tessék végiggondolni a következőket.
A kézműves munka mit is jelent?
Pontosan azt, amit olvasunk. A kézműves maga dolgozik azon a bizonyos tárgyon. Sokszor ez teljesen kézi munkát jelent, máskor gépeket is használ a megmunkáláshoz.
Egy biztos: nem automata gépsoron dolgozik, százezres nagyságrendben előállítva a terméket. Ha valamit készítünk, ugyanakkor nem tudunk mással is foglalkozni.
Az embernek két keze és egy feje van, és egyszerre csak egy helyen tud jelen lenni. Ebből következik, hogy ha egy kézműves terméket készítünk éppen, akkor nem tudunk ügyet intézni, könyvelni, árulni, blogot írni, postára menni.
Ez a hosszú bevezető ahhoz kellett, hogy megértsük, a munkánknak értéke van.
A minimálbérről már hosszan elmélkedtem, most egy példát írok le ahhoz, hogy hogyan számolja ki a kézműves termékei eladási árát.
Mi is kell egy termék előállításához?
Különböző alapanyagok, szerszámok, energia, víz, műhely, munka.
Nézzük, hogyan lesz ebből ár.
Példaként egy ékszereket készítő kézművest vegyünk példának.
Össze kell szedni, mi minden szükséges a termék előállításához.
Tudni kell, miből mennyire van szükség, így ki tudjuk számolni az anyagköltséget. Ezeket összeadjuk, és megszorozzuk néggyel. (Ugye aki vállalkozóként készít bármit, nem a helyi hobbiboltban vásárol!)
Csomagolásra is szükség van, szórólap, névjegy, ennek mindnek van költsége. Ezt is összeszámoljuk, természetesen egy darabra vetítve az árakat.
Az előbb kiszámolt anyagköltséghez adjuk a csomagolási és egyéb költségeket.
Ezek után a munkabérünket kell kiszámolni. Ehhez tudni kell, mennyi idő szükséges az előállításhoz. Meghatározzuk saját órabérünket, nem feledve azt, hogy vállalkozók vagyunk, tehát egy szép összeget írunk órabérnek, mert járulékot is fizetünk.
Az órabért és az elkészítéshez szükséges órák számát összeszorozva megkapjuk, mennyi a termékünk bérköltsége.
Ezt az előbb már kiszámolt anyag és csomagolási költséghez adjuk.
Ennek az egésznek 10%-át vesszük, ebben van benne a rezsiköltségünk. (amit eddig nem vettünk figyelembe) Ezt a 10%-ot hozzáadjuk az előbbi eredményhez.
Íme, ez az az ár, ami alatt egyedi vásárlónak nem adhatjuk el kézműves termékünket.
Miért nem?
Mert ha nem így számolunk, veszítünk az üzleten. Tudom, sokan úgy gondolják, a kézművesmunka legyen olcsó. Nem az. Nem veheti fel a versenyt árban egy kínai gyárban nagy sorozatban gyártott termék árával.
Példa a számításra:
anyagok költsége 500 Ft, anyagköltség 4X 2.000 Ft
csomagolás, stb 100 Ft,
összesen 2.100 Ft.
Munkaórák száma 1, órabér 1.000 Ft; munkadíj 1.000 Ft
összesen 3.100 Ft
előbbiek 10%-a 310 Ft
összesen 3.410 Ft.
Ekkor korrigálhatunk az árakon. Felfele kicsit, vagy lefele kicsit, ahogy jobban néz ki, ahogy a vevőknek kellemesebb, és figyelembe véve, mennyit hajlandóak érte fizetni. Persze ez nem azt jelenti, hogy ezt látva rögtön felezzük az árat, mert azt hajlandók megfizetni.
A példabeli 3.410 Ft a kiskereskedelmi ár. Ennyiért adjuk el a fogyasztónak.
Mi legyen, ha jön egy kereskedő, és kérdi, mennyiért viheti el a termékeket?
Itt észen kell lenni. Hány darabot akar vinni, és fizet-e azonnal? Ha 1-2 darabot visz, akkor az olyan, mintha eladnám a fogyasztónak, eldönthetem, adok-e neki egy kis kedvezményt, ami ne legyen több 10%-nál. Hiszen én éppen a termékemet árulom valahol, ahova el kellett jutnom, ahol helypénzt fizetek.
Nagykereskedelmi ár a kiskereskedelmi ár 50-60%-a. Ez viszont akkor alkalmazható, ha a kereskedő legalább 6-8 darabot vásárol. Ezt ő kiskereskedelmi áron fogja továbbadni.
A mi hasznunk az, hogy egyszerre megvettek tőlünk 6-8-10 vagy több terméket, nem fekszik benne a pénzünk, nem kell az árusításával időt tölteni, és pénzt áldozni rá.
Az, hogy 50% vagy 60% megfontolás tárgyát képezi. Függ attól, hogyan alakul a munka és az anyag aránya. Arra figyeljünk, hogy az anyagköltség és a munkabér kiteljen belőle. Ellenkező esetben csak vesztünk az üzleten.
Így átnézve a kalkulációt, talán érthető az, miért szoroztunk néggyel az elején. Ha az anyagköltséget önmagában számolom, és spórolok a munkabéremen is, valamint nem számolom bele az egyéb költségeket, mint a csomagolás, valamint egy fillér hasznot se kalkulálok bele, akkor az árumat csak fogyasztónak adhatom el nagyobb veszteség nélkül, de árengedményt már neki se adhatok.
Ha pedig bízom abban, hogy valaki átvesz tőlem egy bizonyos árut azért, hogy ő adja el a fogyasztóknak, akkor számolnom kell azzal, hogy mindenképpen fog engedményt kérni. Hiszen hogy néz az ki, hogy ugyanazt áruljuk, csak ő kétszer annyiért, mint én, a készítő. (Minimum 20-30% engedményt kérni fog a tapasztalatom szerint.)
Ha megnézzük a kalkulációt, látható, az elfogadott kisker-nagyker ár arány alkalmazása esetén, ha pusztán az anyagköltség, órabért számolom az árba, 1500 Ft-os árból kellene levonni azt a 40-50%-ot, ami már erősen veszteségessé tenné az üzletet. A 3410 Ft 50%-a 1705 Ft, ami még éppen fedezi a költségeket.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)