Az elmúlt hetekben tanulmányoztam az internetes marketing lehetőségeit, valamint a honlapok készítésével, linképítéssel foglalkozó anyagokat. Az ezzel kapcsolatos tapasztalataim és véleményem következik.
Az természetes, hogy az ember nem tudhat mindent, és ezért fordul különböző fórumokhoz segítségért. Itt most gondolok akár az írott szakkönyvekre is, ugyanúgy, mint az interneten elérhető ingyenes tartalmakra, leírásokra, vagy akár a fizetős anyagokra.
Azt be kell látni, ahogy én is beláttam, hogy nem tudok olyanná válni, aki otthon van a téma minden részletében. Miért nem? Mert a nap 24 órából áll, mert "mellesleg" dolgozni is kell, aludni, kikapcsolódni is kell, nem beszélve a fennmaradásunkhoz szükséges teendőkről. Mondhattam volna persze házimunkát és fiziológiás szükségleteink kielégítését is.
Mennyi ideig tudunk koncentrálni? Ki ennyit, ki annyit. Egy biztos, nem vagyok képes hosszú órákon keresztül ugyanolyan odafigyeléssel olvasni szakirodalmat. Hú, ez szépen hangzik, az a baj, hogy sok ilyen olvasmányt nem tudok szakirodalomnak nevezni.
De térjek vissza az eredeti gondolatra. Kinek is hihetek? Ahogy olvasom a különböző okos cikkeket, bejegyzéseket, látom, hogy bizony vannak egymásnak teljesen ellentmondó gondolatok, nézetek. Egy ideig az ember próbál valahogy "igazodni" valakihez, egy olyan valakihez, akiről úgy gondolja, valóban ért ahhoz, amiről ír. Aztán elkezd gondolkodni.
Biztos, hogy nekem igazodni kell valakihez? Hogy pont annak a személynek kell hinni? Mi van, ha a második, harmadik, negyedik szakértőnek hiszek? Ez a sok megtalálható, letölthető, megvásárolható információ arra jó, hogy az embert elbizonytalanítsa.
Már írtam egy bejegyzést az igényességről és igénytelenségről. Megint találtam egy honlapot, ahol a két oldal összecsapott. Azt hiszem, már értem, miről van szó. Vannak egyfelől azok, akik bátrak voltak valami újba belekezdeni, és állítom, az elején fogalmuk sem volt arról, mibe csöppentek. Ők sok tanulással, gyakorlással, önképzéssel, és önmaguk menedzselésével eljutottak egy szintre. Ma már szívesen nevezik ki magukat szakértőnek, gurunak. Akik majd megmondják a tutit. És természetesen a szakmájukba vágó képzésekről nem is hallottak, szerintük nem is lehet olyan, ezzel igazolják, ők maguk miért nem végeztek el egy bizonyos iskolát, tanfolyamot. Azért odaszúrják, hogy ha lenne is ilyen, az biztos rossz, és különben is annak a bizonyos tevékenységnek a folytatásához semmi szükség elméleti alapokra.
Jelzem, minden tiszteletem azoké, akik pár év alatt a nulláról, de abszolút nulláról indulva, tanulva, dolgozva, felépítették sikeres vállalkozásukat.
Tehát ők képviselik az egyik oldalt.
A másik oldalon állnak azok, akik azt a bizonyos dolgot tanulták, úgy értem, szervezett keretek között, középiskolában, felsőoktatásban, szakképzésben. Ők tudják azt is, igen, sok olyan dologgal kellett megismerkedni, megbirkózni, amire nincs szükségük, de sok hasznos, gyakorlatban használható ismerethez is jutottak. Ide sorolom azokat, akik oktatják a bizonyos szakmát, tantárgyat, nevezzem bárminek is. Rosszmájúan meg lehet jegyezni, na ná, hiszen saját fontosságukat kell mutatniuk. Lehet, van benne ilyesmi is, ezzel nem kívánok most foglalkozni. Ez az oldal azt mondja, nem lehet egy szakmát úgy művelni, hogy hobbi szinten olvastunk róla, a mélyebb összefüggésekre meg nem is vagyunk kíváncsiak.
Tehát kinek hihetek?
Annak, aki szerint nem kell itt rákészülés, tanulás, durr bele, kezdjük el, vagy annak, aki szerint igenis érteni kell ahhoz, amivel később majd foglalkozunk.
Vagy nézzük kicsit szűkítve a kört.
Itt van a marketing. Léteznek klasszikusnak mondható marketing tankönyvek, amiket sokunk olvasott, tanult és vizsgázott belőle. Ezek száma az idő múlásával úgy érzem exponenciálisan növekszik... Lépést tartani vele lassan teljesen lehetetlen lesz.
Aztán van a marketing újabb és újabb divatja, formája. Ma itt kell hirdetnem magam, holnap ott kell jelen lenni, holnapután meg felejtsem el az egészet és csináljam teljesen másként. Kapkodom a fejem. Az egyik guru szerint ma már senki nem hirdet újságban, persze aki ad magára, hanem a közösségi médiát használja. A másik szerint meg ugyan, ez butaság, igenis van élet az interneten kívül is. Na tessék, itt állok én, és kérdezem, kinek hihetek?
Nem akarom tovább ragozni a kérdést. Miért nem? Eleget írtam már eddig is, lesznek olyanok, akik szerint már így is túl sokat:-)))
Nagyon fontos megállapítást tettem magamban, amit most meg is osztok az olvasóval.
A legfontosabb az, hogy a józan paraszti észt ne veszítse el az ember. Olvassak el mindent, amit tudok, és utána gondoljam végig, számomra mi vállalható, mi az, amiről úgy érzem, tudom képviselni. Azt építsem be a munkámba, gondolataimba, haladjak a saját utamon.
Tanácsokat osztogatni másoknak ugyanis könnyű, általános világmegváltó ötletek pedig nincsenek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése