Adataink a hálón

Mostanában folyton azt olvasni, mennyire jó, ha adataink valahol a felhőben vannak tárolva, vagy legalább az, ha internetes szolgáltatást használunk szövegszerkesztésre, táblázatkezelésre, dokumentumok tárolására. Mert mennyire csúcs az, hogy nem kell megvenni azt a fúúúj Ms akármilyen szoftvert, és jaj hát na.

Nem értem az embereket. Amikor arról van szó, adjon meg egy email címet, hogy kapjon hírlevelet, magából kikelve kéri ki magának, hogy majd jól visszaélnek az ő édes kicsi emailcímével, és öntik rá a szemetet.
Amikor regisztrál a Google berkeiben, vagy a Facebookon, ész nélkül adja meg telefonszámát, ismerőseinek emailcímeit is. Na jó, nem mindenki ész nélkül, de sok embert egyáltalán nem zavar, hogy minden személyes adatát beírja egy helyre, és nem is tudja, ki, mire hogyan, mikor és miért fogja felhasználni.

Aztán a saját gépe helyett felteszi dokumentumait valahová, amiről azt se tudjuk, hol van, persze ezt nekünk nem is kell utca házszám szerint tudnunk, de gőzünk sincs arról, hogy a kimutatásainkat a világ mely részén tárolják.
Ez egy dolog. Azt nem értem, amikor egyfelől senki sem bízik meg a vele szemben állóban, akkor miért bíznak meg egy nagy cégben, aminek működéséről, üzleti elveiről, adatkezeléséről nem rendelkezünk információval. (Vagy rendelkezünk, de azok meg nem arról szólnak, hogy mennyire korrekt az eljárás.)

Van, amikor kénytelen az ember azt választani, hogy pl. űrlapot a Google segítségével készít, és használ. Én is így jártam, mert kiderült, hogy a Windows-os tárhely nem alkalmas arra, hogy a megvásárolt űrlapkészítő programmal előállított űrlapokat kezelni tudja. (Ilyenkor nem csak egy hivatkozást kell beszúrnunk a kódba, hanem több fájlt is fel kell tölteni a tárhelyre, és megfelelő programoknak kell ott futniuk.)

Nem első eset az, amit ma tapasztaltam. Nem lehet elérni a dokumentumokat, mert a szerver terhelése túl nagy. Ez volt a hibaüzenet. Hát igen, kedves sorstársak, mit csinálunk, ha nem érjük el a dokumentumokat, nem tudjuk őket szerkeszteni, továbbküldeni, stb.
Nekem csak az űrlapokon érkező üzenetekre volt szükségem, de most várni kell. Igaz, email-címet is megadtam az űrlapos oldalakon, de nem írnak emailt, kényelmesebb ott rögtön beírni az üzenetet. Én meg majd megnézem, ha tudom.

De mi van akkor, ha szöveget se tudok szerkeszteni, táblázatot se tudok készíteni, mert nagy a szerver terhelése? Illetve, a próbák alkalmával azt tapasztaltam, amúgy is elég lassan, és idegesítően működnek ezek a rendszerek.
Nagyon szép dolog, hogy mindent csináljunk online, de nem biztos, hogy ez az üdvözítő megoldás.

Mi a gond az online irodai munkával?

• Kell hozzá gép. Rendben, akkor is kell, ha a gépen szerkesztem a szöveget.
• Kell áram. Máskor is.
• Kell internet kapcsolat. Itt már  vannak gondok. Sebesség, szakadás, kábelhiba miatti leállás, stb. Illetve a legnagyobb gond az, hogy KELL hozzá internet kapcsolat. Minden percben, minden helyen, ahol dolgozni akarok.
• Bejelentkezési problémák
• Szerverek terheltsége

Folytathatnám még, de ennyi is elég lesz.

Nem az ellen vagyok, hogy legyen internet, és lehessen adatokat tárolni valahol a hálón, hogy mindig kéznél legyenek. Nem a lehetőség ellen vagyok, csak azt nem értem, miért kell mindent online készíteni, felhőben tárolni. 

A saját gépünkben nem bízunk, félünk, hogy a szomszéd kiolvassa a levelünket, de minden üzleti dokumentumot felteszünk egy olyan helyre, amiről keveset tudunk, ahol megígérik nekünk, hogy gondosak lesznek, de nem vállalnak semmiért felelősséget?

Képmetsző

Windows 7 használói bizonyára találkoztak már ezzel a programmal.
Mire jó?
Képernyőfényképet készíthetünk vele könnyen, gyorsan, egyszerűen.
Régen, a DOS világában a Pint Screen volt erre alkalmas. Aztán később is. A képet grafikus felületen a Paintben tudtuk elmenteni, javítani. Azért kellett javítani, mert a teljes képernyőről készült a fénykép, de általában csak egy részre lett volna szükség.

Most, egy nagyon hasznos, és egyszerű eszközünk van. Rákattintunk az ikonjára, máris látjuk a lehetőségeket. Ha úgy állítjuk be, elhomályosult képernyővel várja kijelölésünket. Tehát ki tudjuk jelölni, mely részről kérjük a képet. Ott azonnal el is tudjuk menteni a képet. Néhány dolgot még tehetünk vele, például írhatunk rá, radírozhatunk, jelölhetünk, és elküldhetjük levélben.
Ez utóbbi dolgokat más programmal is meg tudjuk tenni.
A lényeg a kép maga.

Mikor használható?
Mondjuk akkor, amikor illusztrálni akarok valamit. Mint itt:

Képmetsző munkában

Számomra a legfontosabb akkor, amikor a kis huncut honlaptulajdonos nem akarja engedni, hogy nyomtassuk, mentsük, kijelöljük a honlapja részeit, és ott pont olyan, számomra fontos információ van, amit nem szeretnék elveszteni, de papírra se akarom lemásolni a dolgot.

Akkor is jó, amikor valahonnan egy képet szeretnék megőrizni, amit nem lehet lementeni, illetve lehet, csak a mentett kép bolhaméretű lesz. Például a Meskán levő szemezgetők ilyenek.

Látogatók, visszafordulás

Azt mondják, ha a honlap látogatóinak harmadánál nagyobb része visszafordul, ássuk el magunkat. Rohanjunk, és javítsuk az oldalt, mert az oldalunk egy nagy ....

Blogok esetén megengedik, hogy több visszaforduló legyen, azzal a magyarázattal, hogy a blogot az olvasók egy része rendszeresen megnézi, és ha van új bejegyzés, azt elolvassa, de nem fog böngészni a régi bejegyzések között. Megnyugtató:-), mármint az, hogy a blogtulajdonosnak nem kell harakirit elkövetnie, ha 50%-os a visszafordulási aránya.

Mi is az a visszafordulási arány?
Azt jelzi, hogy a látogatók közül milyen arányban voltak azok, akik csak egy oldalt néztek meg, és nem léptek tovább.
Akinek a honlapja úgynevezett kutyanyelvoldal, vagyis egy állati hosszú oldalból áll, nem is látnak mást, csak visszafordulást, hiszen nincs mit nézni ezen az egy oldalon kívül.

Tehát küzdünk a visszafordulások ellen.
Mivel? Érdekes tartalommal, hasznos információval, képekkel, mindenféle nyalánksággal, csalival, és horoggal.
Remélem érezni a szarkazmust.

Ma is megnéztem a látogatóimat, és egyből a hely szerinti válogatást kértem.
Ekkor tűnt fel, milyen sokan nézik a blogot külföldről is. Nem erről a blogról van szó, mielőtt valaki kideríti, nem is igaz, amit írok.

Tehát a szóban forgó blogok érdekes dolgokról írnak, képek is vannak, amik a keresőben rendszeresen  jó helyen jelennek meg. A téma egy része "nemzetközi" kulcsszóval rendelkezik. Ezen azt értem, hogy olyan kulcsszavaik is vannak, amik több nyelven is ugyanazt jelentik, és az írásuk is hasonló. Emiatt van sok külföldi látogató, nem hiszem, hogy csak magyarul tudók.

Itt értem el a lényeghez.

Milyen területről, és milyen nyelven tudók jutnak el egy-egy oldalra. Ha a kép miatt jön, megnézi, végigfutja a cikket, és rájön, nem teljesen erre gondolt, nem érti, és távozik.
Ha országonként nézem a visszafordulást, máris bizonyítást nyer hogy ez bizony így van. A magyarországi látogatók sokkal kisebb százaléka fordul vissza, mint az oldalátlag. Vannak olyan országok, ezek általában elég távoliak, ahonnan 100%. Természetesen olyan is van, hogy az átlagnál kevesebben fordulnak vissza külföldről, mert éppen olyan ember talált a blogra, aki pont azt a tartalmat kereste, esetleg a képek tetszenek és sok oldalt megnéz miatta.

A látogatók gépén levő nyelvi beállításról is van információnk. Ebből kiderül, sokféle nyelv előfordul a beállítások között. Igaz, le lehet fordíttatni egy oldalt, de tudjuk, ez a fordítás sokszor inkább ferdítés.
Azt is tudni kell, nem minden netező tud arról, hogy az oldalakat le lehet fordíttatni, vagy csak nem tudja, hogyan használja ezt a lehetőséget.

Igen, javítani kell az oldalunkat folyamatosan, hogy kevesebb visszaforduló látogatónk legyen, de nem kell kétségbeesetten küzdeni, ha a guruk által jónak mondott aránynál rosszabb eredményünk van.

Más helyen olvasgatva úgyis azt tudjuk meg, amit magunk is tudunk; nem az a lényeg, hogy hosszasan nézegessék az oldalainkat, hanem, hogy konverziókat hajtsanak végre. Magyarul az a lényeg, van-e vevő, megrendelő. A pénz beszél, a statisztika mutat.:-)