2010. november 22., hétfő

Kézművesek árképzése

Már írtam munkabérről, arról, hogyan számoljuk ki vállalkozóként, mennyi az órabérünk.

Most arról írok, hogyan számoljon az, aki kézműves dolgokkal foglalkozik, és ott áll a nagy kérdés előtt, mennyiért adjam a dolgaimat.

Egyet nem szabad: alulértékelni a munkánkat. Az emberben rossz érzés alakul ki, ha úgy érzi, nincs megfizetve a munkája. Hát még akkor milyen bosszantó, ha ő maga értékeli le saját munkáját.

Kézműves tárgyak készítésével nem lehet meggazdagodni. Ezt azoknak mondom, akik csak egy polcon levő ár alapján úgy ítélik meg, felháborító az ár. Nem biztos, hogy felháborító. Lehet, az illetőnek sok, de tessék végiggondolni a következőket.

A kézműves munka mit is jelent?
Pontosan azt, amit olvasunk. A kézműves maga dolgozik azon a bizonyos tárgyon. Sokszor ez teljesen kézi munkát jelent, máskor gépeket is használ a megmunkáláshoz.
Egy biztos: nem automata gépsoron dolgozik, százezres nagyságrendben előállítva a terméket. Ha valamit készítünk, ugyanakkor nem tudunk mással is foglalkozni.
Az embernek két keze és egy feje van, és egyszerre csak egy helyen tud jelen lenni. Ebből következik, hogy ha egy kézműves terméket készítünk éppen, akkor nem tudunk ügyet intézni, könyvelni, árulni, blogot írni, postára menni.

Ez a hosszú bevezető ahhoz kellett, hogy megértsük, a munkánknak értéke van.
A minimálbérről már hosszan elmélkedtem, most egy példát írok le ahhoz, hogy hogyan számolja ki a kézműves termékei eladási árát.

Mi is kell egy termék előállításához?

Különböző alapanyagok, szerszámok, energia, víz, műhely, munka.

Nézzük, hogyan lesz ebből ár.
Példaként egy ékszereket készítő kézművest vegyünk példának.
Össze kell szedni, mi minden szükséges a termék előállításához.
Tudni kell, miből mennyire van szükség, így ki tudjuk számolni az anyagköltséget. Ezeket összeadjuk, és megszorozzuk néggyel. (Ugye aki vállalkozóként készít bármit, nem a helyi hobbiboltban vásárol!)
Csomagolásra is szükség van, szórólap, névjegy, ennek mindnek van költsége. Ezt is összeszámoljuk, természetesen egy darabra vetítve az árakat.
Az előbb kiszámolt anyagköltséghez adjuk a csomagolási és egyéb költségeket.
Ezek után a munkabérünket kell kiszámolni. Ehhez tudni kell, mennyi idő szükséges az előállításhoz. Meghatározzuk saját órabérünket, nem feledve azt, hogy vállalkozók vagyunk, tehát egy szép összeget írunk órabérnek, mert járulékot is fizetünk.
Az órabért és az elkészítéshez szükséges órák számát összeszorozva megkapjuk, mennyi a termékünk bérköltsége.
Ezt az előbb már kiszámolt anyag és csomagolási költséghez adjuk.
Ennek az egésznek 10%-át vesszük, ebben van benne a rezsiköltségünk. (amit eddig nem vettünk figyelembe) Ezt a 10%-ot hozzáadjuk az előbbi eredményhez.

Íme, ez az az ár, ami alatt egyedi vásárlónak nem adhatjuk el kézműves termékünket.

Miért nem?
Mert ha nem így számolunk, veszítünk az üzleten. Tudom, sokan úgy gondolják, a kézművesmunka legyen olcsó. Nem az. Nem veheti fel a versenyt árban egy kínai gyárban nagy sorozatban gyártott termék árával.

Példa a számításra:

anyagok költsége 500 Ft, anyagköltség 4X 2.000 Ft
csomagolás, stb 100 Ft,
összesen 2.100 Ft.

Munkaórák száma 1, órabér 1.000 Ft; munkadíj 1.000 Ft
összesen 3.100 Ft

előbbiek 10%-a  310 Ft
összesen 3.410 Ft.

Ekkor korrigálhatunk az árakon. Felfele kicsit, vagy lefele kicsit, ahogy jobban néz ki, ahogy a vevőknek kellemesebb, és figyelembe véve, mennyit hajlandóak érte fizetni. Persze ez nem azt jelenti, hogy ezt látva rögtön felezzük az árat, mert azt hajlandók megfizetni.
A példabeli 3.410 Ft a kiskereskedelmi ár. Ennyiért adjuk el a fogyasztónak.

Mi legyen, ha jön egy kereskedő, és kérdi, mennyiért viheti el a termékeket?

Itt észen kell lenni. Hány darabot akar vinni, és fizet-e azonnal? Ha 1-2 darabot visz, akkor az olyan, mintha eladnám a fogyasztónak, eldönthetem, adok-e neki egy kis kedvezményt, ami ne legyen több 10%-nál. Hiszen én éppen a termékemet árulom valahol, ahova el kellett jutnom, ahol helypénzt fizetek.

Nagykereskedelmi ár a kiskereskedelmi ár 50-60%-a. Ez viszont akkor alkalmazható, ha a kereskedő legalább 6-8 darabot vásárol. Ezt ő kiskereskedelmi áron fogja továbbadni.
A mi hasznunk az, hogy egyszerre megvettek tőlünk 6-8-10 vagy több terméket, nem fekszik benne a pénzünk, nem kell az árusításával időt tölteni, és pénzt áldozni rá.
Az, hogy 50% vagy 60% megfontolás tárgyát képezi. Függ attól, hogyan alakul a munka és az anyag aránya.  Arra figyeljünk, hogy az anyagköltség és a munkabér kiteljen belőle. Ellenkező esetben csak vesztünk az üzleten.
Így átnézve a kalkulációt, talán érthető az, miért szoroztunk néggyel az elején. Ha az anyagköltséget önmagában számolom, és spórolok a munkabéremen is, valamint nem számolom bele az egyéb költségeket, mint a csomagolás, valamint egy fillér hasznot se kalkulálok bele, akkor az árumat csak fogyasztónak adhatom el nagyobb veszteség nélkül, de árengedményt már neki se adhatok.

Ha pedig bízom abban, hogy valaki átvesz tőlem egy bizonyos árut azért, hogy ő adja el a fogyasztóknak, akkor számolnom kell azzal, hogy mindenképpen fog engedményt kérni. Hiszen hogy néz az ki, hogy ugyanazt áruljuk, csak ő kétszer annyiért, mint én, a készítő. (Minimum 20-30% engedményt kérni fog a tapasztalatom szerint.)

Ha megnézzük a kalkulációt, látható, az elfogadott kisker-nagyker ár arány alkalmazása esetén, ha pusztán az anyagköltség, órabért számolom az árba, 1500 Ft-os árból kellene levonni azt a 40-50%-ot, ami már erősen veszteségessé tenné az üzletet. A 3410 Ft 50%-a 1705 Ft, ami még éppen fedezi a költségeket.