2010. október 16., szombat

Állandó változásban

Az ember egy hétig nincs netközelben, és máris úgy érzi, egy csomó mindenről lemaradt. Így jártam én is, mire ismét bejelentkeztem a Webmestereszközök-be, már más volt, mint annak előtte. Ez még nem is lenne baj, csak érteném, mit jelentenek az új oszlopok. Megnéztem az angol nyelvű blogban, hát attól nem lettem okosabb. Kb. annyit foglalkozott vele, hogy az idő halad, és minden változik. De most akkor mit jelentenek a piros és zöld számok. Melyik a nekem jó, és melyik a kedvezőtlen. Ezt még nem sikerült kilogikáznom.
A lényeg az, hogy a Google gondoskodik arról, hogy részesei legyünk a LLL-nek (Life Long Learning) Vagyis a tanulás az egész életen át, másképp mondva élethosszig tartó tanulásnak, vagy fordítsuk akárhogyan is. Hála neki, heti rendszerességgel tanulunk újabb és újabb dolgokat.

Amihez én értek, azt mindenki tudja

Az ember óhatatlanul beleesik abba a hibába, hogy úgy érzi, amivel foglalkozik, ahhoz mindenki ért. Esetleg úgy érzi, mindenki jobban ért ahhoz a dologhoz. ez nagyon kellemetlen érzés.
Miért van ez? Mert ha egy bizonyos dologgal foglalkozunk, akkor valószínűleg témába vágó cikkeket olvasunk, szakmabeliek blogbejegyzéseit olvassuk, az ismerőseink között is hasonló tudásúak vannak - ha csak részben is, ráadásul az internetes ismerősök is hasonló dologgal foglalkoznak.
Így kialakul az emberben az az érzés, ó, hát ez a dolog már lerágott csont, hiszen mindenki érti, tudja, használja.

Ez bizony elveszi az ember kedvét, mert úgy gondolja, valami olyat tudok, ami mindennapos, mindenki tudja, semmivel sem tudok többet a témában, mint bárki más.
Igyekszik mélyebbre ásni, vagy ellenkezőleg, elveszti a lelkesedését.

Én is hasonlóképpen jártam, amikor úgy kezdtem érezni, mindenki jól kezeli a számítógépet, internetezik, letölt-feltölt, el és átküld, ír, olvas és számol, rajzol és honlapot készít, blogol és fényképet retusál. Úgy éreztem, már semmi szükség a munkámra, ügyesek voltunk, mindenkit megtanítottunk a számítógép rejtelmeire.

Aztán szerencsére időnként elkaptam egy-egy mondatot buszon, villamoson, illetve néhány ismerős kérdezett ezt-azt. A kérdésekből kiderült, ó, mégsem, van itt még babér számomra, hiszen alapvető, és egyszerű dolgokkal nincsenek tisztában, páni félelem ül ki arcukra, ha valamit meg kell csinálni a számítógépen, a csatolásról meg azt sem tudják, mi fán terem. A CD-n küldött anyag elolvasása kihívást jelentő feladat, amire napokig készül az illető.
Nem írástudatlan, képzetlen emberekről van szó. Olyanokról, akiknek eddig nem volt szükségük a számítógépre, nem használták, nem tanulták. A fiatalság pedig a maga szokásos módján segít, egy pillanat alatt végignyomkodja megfelelő gombokat és billentyűket, és már szalad is tovább.

Megnyugodva vettem észre, jól jön még a tudásom, nem kell ezentúl valami olyannal foglalkoznom, amihez tudom, hogy nem értek.

Ezt azért írtam le, hogy aki hasonló cipőben jár, és elolvassa a bejegyzést, el tudjon gondolkodni, ő miért is érzi úgy, hogy mindenki marketinges, programozó, fodrász vagy manikűrös, esetleg ezermester.
Azért látjuk így, mert a hozzánk hasonló szakmájú, érdeklődésű, problémájú emberek között mozgunk.
Ha sikerül kilépnünk ebből a körből, megleljük azokat, akiknek fogalmuk sincs arról, amivel mi foglalkozunk, és örömmel veszik segítségünket.

2010. október 15., péntek

Prezentáció

Sokak számára eléggé ijesztően hangzik ez a szó, míg mások nagyon kedvelik. Mondhatnánk számítógépes előadást, bemutatót is, de a prezentáció tudományosabban hangzik, és kevesebben értik, miről is beszélünk. :-)

Tehát miről is van szó?
Valahol, valakiknek valamilyen témában előadást, beszámolót, ismertetést kell tartanunk. Ehhez remekül használható a prezentáció. Megírjuk az előadás Vázlatát!!!! a számítógépen, megformázzuk, majd a megfelelő időben és helyen levetítjük. Nagy sikert érhetünk el egy ilyen bemutatóval. Van, ahol már régóta alapvető követelmény, hogy ilymódon tájékoztassák a vezetőket az eredményekről.

Sajnos sokan nem tudják, hogyan kezdjenek hozzá egy prezentáció elkészítéséhez, és tudom, hogy azt a módszert használják, hogy egy valaki által valamikor elkészített prezentációt megnyitva, annak szövegét szorgalmasan lecserélik. Soha, semmilyen ikonra nem mernek kattintani, ahogy elkészült a prezentáció, úgy is fog meghalni az idők végezetével...

A prezentációnak a mondanivaló vázlatát kell tartalmaznia. Igen, azt. Nem a teljes leírandó, megtanulandó tananyagot. Bármily meglepő, ezt a tanárok is tudják, és szeretnének kellemes, szellős prezentációkat készíteni, de akkor legalább ötször üvölthetik el azt, amit szeretnének, ha diákjaik leírnának. Így persze a diák azt mondja, minek menjek órára, amikor a h. tanár csak levetít és felolvas egy prezentációt. Azért teszi a tanár ezt, mert a diák lusta/nincs pénze/nincs motivációja megvenni a tankönyvet, esetleg nincs is tankönyv. Így viszont minden ott van, le kell másolni. Ez van.

Tehát a prezentáció egy szépen megformázott vázlat, amelyet feltuningolunk képekkel, diagramokkal.
Azért nem szabad minden lehetőséget kihasználni, mert pl. lehet internetről is vetíteni videót, de ha kiderül, előadásunk helyén nincs internet, bizony beégünk.
A kis filmecskék, kis méretű ablakban megjelenve nem éppen a jól látható kategóriáját képezik, ki kell próbálni, hogy a szoba túlsó feléből mit látunk belőle. És akkor még nem is mondtam nagyot, hiszen egy több száz fős terem végében is ülnek.

Figyelni kell a betűk méretére is. Nem 12-14-es mérettel írunk, hanem legalább 22-24 pontossal. Hiszen messziről kell elolvasni. Kontrasztos legyen a háttér és a betű, de bizonyos kombinációkat kerüljünk. Pl. a piros háttér fehér betűvel eléggé szemrontó. Sárga hátteret is kerüljük.
Ha csak egy egyszerű alkalomról van szó, akár a fehér háttér fekete betűnél is maradhatunk. Vannak olyan egyszerűbb sablonok, amelyekkel elérhető az olvashatóság. Sokszor sajnos a szép, díszes sablonoknál a szöveg rosszabbul olvasható.

Nem kell egy prezentáción bemutatni az összes lehetőséget, amivel már megismerkedtünk a formázás területén. Hagyjunk valami érdekeset legközelebbre is. Annyi dolgot beállíthatunk, változtathatunk, annyiféle díszítési mód van, hogy egyszerre semmi esetre se tuszkoljuk bele a prezentációba.
Hiszen a nagyon feltűnő, díszes, csillogó-villogó prezetnáció elvonja a figyelmet a mondanivalóról.

Önéletrajz: Önéletrajz, nem papíron beadva

Önéletrajz: Önéletrajz, nem papíron beadva: "Az egyik lehetőség, hogy postán keresztül, vagy személyesen juttatjuk el pályázati anyagunkat a címzetthez. A másik, ma már egyre gyakoribb ..."

2010. október 14., csütörtök

Szöveget írni mindenki tud

Igen? Vagy talán mégsem? Na jó, tud, de milyet?
Most nem a szöveg tartalmáról szeretnék írni, hanem arról, hogy bármilyen szöveget is írunk, annak valahogyan ki kell néznie. A szövegszerkesztő programok arra szolgálnak, hogy az írott anyagaink szépek, jól olvashatók, és lehetőség szerint hibátlanok legyenek.

Szövegszerkesztője mindenkinek van, aki a Windows operációs rendszer valamely verzióját használja. Ha csak szöveget szoktunk írni, számolni nem kell, és prezentációt sem kell készítenünk soha, teljesen felesleges bármiféle irodai programot is beszerezni.

A Windows operációs rendszer kellékei között találunk egyből két szövegszerkesztőt is. Az egyik a Jegyzettömb (Notepad), a másik pedig a WordPad.

A Jegyzettömb kevesebb tudással rendelkezik, csak néhány dolgot lehet formázni segítségével, így például a betű típusát, méretét, stílusát, de lehet vele szövegrészeket másolni, áthelyezni, beilleszteni, törölni.
A munka elmenthető és kinyomtatható.
Olyan fájl formátumot alkalmaz, amit mindenfajta szövegszerkesztő el tud olvasni. Ez nem hátrány, sőt.
Ezen kívül segítségével honlapot is tudunk készíteni. Programkódokat is írhatunk benne, ha a tudás birtokában vagyunk.
Tehát az egyszerű Jegyzettömb nem egy lesajnálni való ócskaság, hanem hasznos segítőnk.

A WordPad már majdnem olyan, mint nagy testvére, a Word. Csak ez ingyen van, illetve az operációs rendszerrel együtt kapjuk, külön nem kell fizetni érte. Érdemes használni, mert sokféle formázási lehetőséget tud. Tudása és kinézete a különböző Windows verziókban más és más, de abban megegyeznek, hogy egy kulturált kinézetű üzleti levelet meg lehet velük írni.

Ezért írtam, hogy szöveget írni mindenki tud, mert akinek operációs rendszer van a gépén, annak valamilyen szövegszerkesztője is van.
Az egyszerű szövegszerkesztők nem rendelkeznek kényelmi funkciókkal, mint például a helyesírás ellenőrzése, ezt személyesen kell megtennünk.
A szépírás alól viszont felmentést adnak, és bármikor újra betölthetjük az egyszer már megírt szövegünket. Persze csak akkor, ha gondoskodtunk annak mentéséről is. 

Jelszavakról

Biztos mindenki emlékszik olyan amerikai filmre, ahol a hős szobájában a betolakodók/nyomozók meglátják a számítógépet, bekapcsolják, és próbálják megfejteni a jelszót.
Elsőre nem megy, próbálkoznak, majd benéznek a fiókba, átlapozzák a naptárt, esetleg ránéznek a monitorra, végső esetben megkérdik egymástól, milyen csapatnak is drukkol az illető, és ki is a kedvenc baseball játékosa.
Ha ez sem vezet eredményre, megnézik a szobában a képeket, és láss csodát, már bent is vannak az illető adatai között.

Sajnos, ez nem annyira vicces, mint ahogy látszik, mert sok ember valóban így védi adatait. A jelszót, attól való félelmében, hogy elfelejti, elképesztő helyekre írja ki. Remélem, az valóban csak vicc, hogy a szőke nő piros rúzzsal ráírja a monitorra, mert ennyire nem lehet hülye senki sem.

Ami viszont nem vicc, az az, hogy az asztal fiókjában egy papíron van, monitorra post it segítségével írja ki, naptár hátlapján, stb. Nem akarok ötleteket adni.

Magában az, hogy fel van írva, még nem baj. A baj az, amikor felhasználónév, jelszó együtt van tárolva, pontosan megadva, hol használja az illető. Legalább külön lenne! Persze, akkor összekeverné.
A jelszavakat is felírhatjuk, csak válasszunk olyan módot, amiről nem ordít, hogy ez egy jelszó.
Pédául valamilyen szövegkörnyezetben elhelyezzük a jelszót. Ilyenkor arra kell emlékezni, hol is van ez a szó.

Most magáról a jelszóról. Munkahelyeken sokszor találkozunk jelszóadási szabályokkal. Ott bizony nem könnyű jelszót találni, főleg, ha 30 naponként új kell, és a karakterek nem ismétlődhetnek ugyanazon helyen egy bizonyos ideig.
Ha otthonra szeretnénk jelszót találni, akkor is figyeljünk néhány dologra. A teljesen evidens szavakat semmi esetre se használjuk. Pl. hónapok neve, napok megnevezése, keresztnevek, lakóhelyünk neve.

Ajánlják sok helyen, sőt csak olyan jelszót fogadnak el, ami kis és nagybetűket, számokat és speciális karaktereket is tartalmaz. Megadják, melyikből minimálisan hányat kell elhelyeznünk a jelszóban. Ez lehetővé teszi, hogy megjegyezhető szavakat használjunk, csak emlékezni kell, hol vannak a számok, a nagybetűk és a speciális karakterek.
Haladók 18-20 karakteres jelszavakat is használnak, ezt jól megtanulják, és biztosan használják.
Ha ezt túlzásnak érezzük, akkor legalább a jól megjegyezhető szó közbe szúrjunk be számokat és speciális karaktereket.
Azért azt is meg kell mondani, nem mindenhol lehet speciális karaktereket használni, sőt esetenként nagybetűket se.
Más oldalakon viszont a rendszer mutatja is, hogy gyengének vagy erősnek tartja jelszavunkat. Ha a rendszer szerint gyenge, mindenképpen változtassunk rajta. Gondolom a magyar szavak miatt egy egyszerű értelmes szó és a végén valamilyen szám típusú jelszót több helyen erősnek értékelt a rendszer. Ez megjegyezhető.

Még egy dolog. Nem árt, ha időnként lecseréljük jelszavainkat. Ugyanis az ördög nem alszik.

2010. október 13., szerda

Táblázatkezelőkről

A táblázatkezelés sem ördöngösség, mégis sokan tartanak tőle. Néhány dolgot meg kell tanulnunk, ezután viszont sokkal gyorsabban és könnyebben tudjuk elvégezni táblázatkezelési feladatainkat.

Mire is való egy táblázatkezelő?
Arra, hogy számolási feladatainkat megkönnyítse. Például kell egy statisztika arról, mennyi vevő járt nálunk az utóbbi 1 évben, és mennyi volt a forgalom havonta, vagy hogy átlagosan mennyi pénzt hagyott nálunk egy vevő.
Vagy ki kell számolni azt, mennyi tapétára, és tapétaragasztóra lesz szükségünk, valamint, hogy a fellelhető árak alapján mennyibe is kerülnek ezek az anyagok.
Esetleg az osztálypénztárba befizetett összegeket szeretnénk követni, vagy akár hobbiból követjük a hőmérséklet változását, és arról kéne egy szép grafikon.

Ezekre mind alkalmas egy táblázatkezelő.
Tehát, ha számításokat tartalmazó táblázatunk van, grafikusan szeretnénk adatokat ábrázolni, nagy mennyiségű adatot szépen akarunk megformázni, vagy kisebb adatbázis jellegű feladatokkal foglalkozunk, jó szívvel ajánlom a táblázatkezelőt.

A táblázatkezelőben az a jó, hogy beírjuk az alapadatokat, és a beépített függvények, vagy saját képleteink segítségével elvégezzük a számításokat. Ha valamilyen alapadatban változás következik be, és azt kijavítjuk a táblázatban, az összes számolást újra elvégzi a program.

Ezen felül táblázataink szépek is lesznek, kinyomtathatjuk, továbbküldhetjük, vagy csak egyszerűen elmenthetjük azokat.

Érdemes megtanulni a táblázatkezelő használatát, sokat segít a munkában.
Táblázatkezelő is sokféle van, vannak ingyenesek is, és vannak olyanok, amiket meg kell vásárolni. A használatuk minden esetben nagyon hasonló.

Érdemes vállalkozóként is megbarátkozni a táblázatkezeléssel, mert nagy segítséget ad a mindennapi munkához.

2010. október 7., csütörtök

Reklámanyag saját kezűleg?

Már megint egy hülye ötlet? Nem annak szánom.

Olyan vállalkozókra gondolok, akik kicsiben űzik az ipart, egyedül dolgoznak, esetleg van néhány alkalmazottjuk, de a vállalkozás mérete nem akkora, hogy ezt a feladatot érdemes lenne kiadni másnak.
Még egy feladat, nem elég dolgozni abban, amiért vállalkozunk?

Meggondolandó, hogy kiadjunk-e egy feladatot valaki másnak, vagy megoldjuk egyedül.
Egy kisvállalkozás nem fog hatalmas reklámkampányokat készíteni, reklámanyaggal sem árasztja el környezetét, levelezése sem akkora, hogy bárki hiányolná a nyomdai fejléces levélpapírt.

Az arculatkialakítás nagyon divatos  valami; persze, kell logó meg mottó, meg minden, mi szem-szájnak ingere. Nem akarok mások üzlete ellen beszélni, de tudjuk, egy mikrovállalkozónak (kényszervállalkozónak) erre nincs szüksége. Főleg, ha nem érintkezik írásban az ügyfelekkel. Pl. egy vízszerelőnek nem kell okvetlenül arculatkialakítással foglalkozni, sokkal fontosabb az, hogy a megrendelők elégedettek legyenek munkájával, és továbbadják telefonszámát.

Amire minden vállalkozónak szüksége van, az a névjegy, honlap, szórólap, e-mail, esetleg kupon, termék vagy szolgáltatás ismertető.
Ezek kis ügyességgel és Office programokkal is elkészíthetők. A honlapot kivenném ebből a sorból, azt ha csak egy mód van rá, ne a Ms Office programokkal készítsük el.

A névjegy kiszerkesztése, elkészítése sem ördöngösség, ha csak 10-20 db kell, de hirtelen, jobban járunk, ha magunk nyomtatjuk ki. Egyszer kell elkészíteni, módosítani pedig akkor kell, ha változott valamilyen adat rajta.
Sőt. Ha csak feketével nyomtatjuk a névjegyet, a későbbiekben az eltett szép, tiszta A4-es lapot már csak fénymásolni kell.
Természetesen nagyobb mennyiségben a nyomdai úton előállítottat javaslom, de azt is tudom, hogy 50 db névjegy milyen sokáig eltart.

A szórólapot is megszerkeszthetjük Wordben.  A szöveget akkor is tőlünk kérik, ha más szerkeszti. Ötletekhez, mintaként tegyünk el néhány jónak tartott szórólapot, és próbáljuk a szerkesztésben utánozni. Itt sem többszínnyomásos, grafikával díszített, fényképes, hétnyelven beszélő szórólapról van szó. Arról, amiről nagy valószínűséggel tudjuk, akárhogyan is néz ki, kézbevétele után 10 másodpercen belül a többség már ki is dobja.

E-mail sorozatunkat, - amihez szintén minden esetben nekünk kell adatokat szolgáltatni, miről szóljon, milyen termék, kedvezmény stb legyen benne, -  elkészíthetjük egy ihletett napon. Utána már csak küldeni kell.

A többségnek nincsenek olyan gondjai, hogy a többezres listára nem tudja elküldeni a leveleit kézi módszerekkel, hiszen nincsenek többezres listái. 10-20 embernek simán elküldjük a leveleket. Itt egy tipp ehhez: a címzett saját magam legyek, mindenki más titkos másolatot kapjon. Ez az, amit BCC néven találunk az e-mailben.

A kuponokat is megszerkeszthetjük Wordben. Ehhez táblázatot javaslok, egyforma cellákat hozunk létre. Az első cellában elkészítjük a kupont, ezután átmásoljuk a többi cellába. Szintén érdemes félretenni egy kinyomtatott A4-es lapot, amit később fénymásolhatunk.

Termék, szolgáltatás ismertetőre lehet, elegendő egy fél A4-es oldal. Így egy oldalon két ismertetőnk lesz. Többféle megoldással lehet készíteni. Két hasáb, vagy táblázat segítségével. A margókra figyeljünk oda!
Szintén egyszer írjuk és szerkesztjük, a kész ismertetőt átmásoljuk a másik oldalra, vagy ha többféle kell, akkor mindkét oldalon más termék vagy szolgáltatás ismertetése szerepel. A többször említett tegyünk félre egy kinyomtatott lapot műsor itt is fontos.

A névjegy, kupon esetében vastagabb (nehezebb) papírt használjunk. A nyomtató leírásában benne van, milyen nehézségű papírral tud dolgozni. Kicsit nehezebb még menni szokott. Lehet, hogy nem automatikusan, hanem úgy, hogy állunk mellette, és segítjük a papírt a hengerek között továbbjutni. Nem toljuk bele a gépbe, csak segítjük. Egyesével adagolva a papírt jól sikerül a művelet.

Milyen vastag papírról legyen szó?
A 160 grammos papír már eléggé kartonnak kinéző. Vagy a névjegyhez, kuponhoz vehetünk névjegykartont, ami sokféle színben kapható. Nem olcsó, de mennyiért készítenének 20 db névjegyet?

Szórólap van ilyen is és olyan is. Van szép fényes vastag papíron, és egészen vékony papíron is. Elég lenne a vékonyabb papír,  ha lehetne kapni, és vinné a nyomtató. Talán találunk 70 grammos papírt, de ehhez nem fűzök nagy reményeket.

A reklámanyag készítést saját kezűleg azoknak ajánlom, akik gyakorlattal rendelkeznek szövegszerkesztésben, illetve hajlandóak néhány dolgot megtanulni a cél érdekében.
Néhány 10 darabos tételekkel sehol nem szeretnek foglalkozni, tehát ha ekkora mennyiséget kell főleg gyorsan előállítanunk, jobban járunk, ha magunk készítjük el a névjegyet, szórólapot, kupont.

Akinek ezres nagyságrendben van szüksége ezekere a dolgokra, mindenképpen jobban jár, ha nyomdához fordul.

Milyen előnye van ennek a kézi módszernek?
Néhány előny:
  • gyors
  • igényeknek megfelelően változtatható
  • kis mennyiség készülhet
  • utánnyomás szinte azonnal lehetséges
  • akkora mennyiséget lehet egyszerre elkészíteni, amennyire most van szükség
A módszer hátrányai:
  • időigényes a szerkesztés
  • programok ismeretét igényli
  • papírfajták használata korlátozott
  • a vágással is nekünk kell foglalkozni
  • nyomtató szükséges hozzá
Első ránézésre ellentmondás van az előnye a gyorsaság, hátránya az időigényesség között.
Nincs ellentmondás, hiszen a szöveget nekünk kell megadni mindig, és a vállalási határidő általában több nap. Kivétel a bevásárlóközpontok azonnali készítéssel foglalkozó pultjainál leadott rendelések. Ez esetben megvárható a szerkesztés, nyomtatás; ez is idő.
A gyorsaság a változtatásoknál érezhető. Ha csak egy telefonszámot, vagy árat, címet akarunk változtatni, az megvan 1-2 perc alatt, kinyomtatjuk és kész. Ha nem mi csináljuk ezt, akkor a módosítással sokkal több idő megy el.

Csak a Microsoft Office programokat említettem, természetesen más programcsomagok is alkalmasak reklámanyagunk elkészítésére. Azonban vigyázzunk: ne lőjünk ágyúval verébre. A nagytudású, speciális programok használata csak akkor javasolt erre a célra, ha tudjuk kezelni, és a programok már amúgy is rendelkezésünkre állnak.

2010. október 4., hétfő

A fájlnevekről

A Windows operációs rendszer már egy jó ideje elfogad hosszú fájlneveket, ékezetes fájlneveket is. Ez nagyon jó dolog. De.
Gondoljunk vissza a kapott csatolt állományok fájlneveire. Én a napokban több olyan csatolmányt is mentettem, aminek szép hosszú fájlneve volt, sok szép ékezetes betűvel.
Gondolom azok voltak, mert elolvasni nem tudtam. A fájl mentésekor már csak hieroglifákat láttam a fájlnevekben, nem az ő, ű, á stb. betűket.


Javaslatom a következő:
A továbbküldésre szánt állományok nevében ne alkalmazzunk ékezetes betűket, engedélyezett különleges karaktereket. Azért senki nem ró meg minket, ha ékezet nélküli a fájlnevünk. Ez nem helyesírási hiba.

Saját gépen használva lehet ékezetes fájlnevünk, ha a gépünk alapból nem tünteti el azt.

A másik dolog a fájlnevek hossza.

Réges-régen az volt a szabály, hogy a fájlnév 8 karakter hosszú, és azt követi a pont után 3 karakteres kiterjesztés. Vannak olyan esetek, amikor a számítógép levágja a 8 karakternél hosszabb neveket. Ha ez még az ékezetes betűk olvashatatlanná tételével is jár, akkor elég nehezen találjuk meg azt, amit keresünk.

Abból még baj nem származott, ha a fájlnevet 8 karakteresnek választjuk, ékezet és speciális karakterek nélkül.

Na igen, van kiterjesztés. Akkor is, ha a Windowsunk úgy van beállítva, hogy nem mutatja az ismert kiterjesztéseket. Én jobban szeretem, ha látom a kiterjesztéseket is.