2010. augusztus 19., csütörtök

Még egyszer a fényképekről

A fényképekről már sokszor írtam.
Most, az önéletrajzos bejegyzéseknél azért egy dolgot ismét megemlítek.
Ha valamelyik közösségi oldalon olyan képeket helyeztünk el, melyek nem segítik elő azt, hogy jó színben tüntessük fel magunkat, akkor azokat a képeket sürgősen, még a pályázat elküldése előtt távolítsuk el.
Az igazi az lenne, ha ilyet fel sem tenne senki az oldalára.
Hogy mi legyen a jóbarátok, és országos haverok által feltett, és kommentált képekkel? Reménykedni lehet abban, hogy nem bukkannak rájuk, vagy meg lehet kérni az említett barátokat, haverokat, szedjék le ők is ezeket  a képeket.
Ha nem akarják?
Háát, mi sosem fényképezünk?

2010. augusztus 18., szerda

Miért nem kell sok helyen fényképet küldeni az önéletrajzhoz?

Azért, mert a fénykép egyfelől , hiszen látjuk a jelentkezőt, másfelől rossz, mert látjuk a jelentkezőt.

Nem, nem őrültem meg, és nincs ellentmondás. A fénykép előnye egyben a hátránya. Írtam már az előbbi bejegyzésben is, hogy a fénykép alapján szimpatikusnak találnak valakit, és azt behívják. Igen, ez így egy pozitív dolognak tűnik.

Akkor, ha engem találnak szimpatikusnak, és engem hívnak be. De ha a fényképem alapján engem NEM találnak szimpatikusnak, és a kép miatt nem hívnak be, akkor ez számomra nem oly örömteli esemény. Akkor azt fogom mondani, engem hátrányos megkülönböztetés ért.

Ez az oka annak, hogy pl. az USA-ban nem erőltetik a fényképet. Más angolszász országokban sem. Vannak szakmák, ahol igen, de végül is, gondoljunk bele, az ügyfelekkel sosem találkozó munkatársnak miért kellene úgy kinéznie, mint aki csak tévedésből nem lett világszépe?

Nem is a szépség a fő ok. Amerikában ma is a bőrszín. Azért nem kell a kép, hogy a fotója alapján eleve ne utasítsanak el olyanokat, akik el tudják látni az adott feladatot, csak éppen a főnök tetszését nem nyeri el bőrük színe.
A másik ok az emberek súlya (testtömege?). Azért se utasítsanak el valakit, mert átlépte mondjuk a 75 kilós súlyhatárt. (vagy a BMI indexe több, mint 30:-))
Egész egyszerűen az esélyegyenlőség miatt nem kérnek fényképet.

Ha kell a fénykép, akkor küldeni kell, ha nem kérték, ki-ki eldönti, küld-e.
Még annyit, hogy a fénykép nem adja vissza az emberek egyéniségét, nem látni róla, hogy milyen szemtől szemben beszélni vele, azt meg pláne nem mutatja meg, beválik-e valaki az adott munkahelyen.

2010. augusztus 17., kedd

Fénykép és önéletrajz

Minden ellenkező híreszteléssel szemben, az sincs kőbe vésve, hogy fénykép is kell az önéletrajz mellé.
Ha külön kérik a hirdetésben, akkor kell. Ha nincs róla szó, nem kell.

Érvek a fénykép mellett:

  • Legalább látják a jelentkezőket

  • Személyes találkozáskor felismerik az érkezőt

  • Olyan legyen az új kolléga, aki szimpatikus

Érvek a fénykép ellen:

  • Előre megnézik a jelentkezőket

  • Szimpátia alapján hívják be interjúra az embereket

  • Kiről készült már jó igazolványkép?

Tényleg, mire jó, hogy fényképes önéletrajzokat küldünk? Ez csak elméleti kérdés volt, nem akarok rá válaszolni. Ha kell, kell, ha nem, akkor mindenki eldönti, képeset küld vagy sem.

Ha kell a fotó

Álláskeresésnél nem küldözgetünk nyaralási képeket, még akkor sem, ha Bali szigetén jártunk jól látható módon. Amikor önéletrajz mellé fényképet csatolunk, akkor az a kép legyen olyan, amelyen megjelenésünk üzleties. Öltöny, ing, nyakkendő, nőknél kosztüm, vagy nem kivágott és nem átlátszó blúz. 
Természetesen frizura-smink tökéletes...
Kerüljük a tavalyi vállalati ünnepségen készült üzleti megjelenésű csoportképből kivágott orcánkat is.

Ha képet készíttetünk, igyekezzünk ott, ahol tud is fényképezni az, aki kezeli a fotómasinát. Tudom, nem mehetünk oda hozzá úgy, hogy elnézést, magát csak az igazolványkép készítő kezelésére tanították be, vagy esetleg fotósiskolát is végzett? Igazi fotós meg tudja mondani, melyik orcánk előnyösebb a képen. Persze ez nem azt jelenti, hogy profilból fényképez, de nem biztos, hogy a telibe kapott kép lesz a nyerő. Kis fordulat, derék kihúz, toka ügyesen eltüntet (csökkent), stb. Vannak azért trükkök, bár a fotós is hozott anyagból dolgozik, de mégsem kell úgy kinézni mindenkinek az ilyen képeken, mint az a bizonyos kilométerkő.

Ha saját akaratból küldjük a képet, akkor is tartsuk be a fentieket.

Igen, tudom, vannak kreatív szakmák, és állítólag ott rém trendi, ha valami extrémet, vicceset "kreatívat" küldenek. Erről tessék előre tájékozódni.

A fotó hogyan jut el a címzetthez?

Hát nem úgy, hogy a szép, 4*4-es (9*13-as) méretű képünket odatűzzük! Bizony nem.
Kell egy kis technikai művelet. Elő a szkennert, és szkenneljük be a képet. 300 dpi bőven elég. Ez a kép is elég nagy lesz:-)
Ha megvan a kép, és még mindig jól nézünk ki rajta, akkor most kicsinyítsük le olyan igazolványkép méretre.
Mentsük is el ekkorában, a minőséget ne rontsuk le! Most milyen?
Ugye, már nem annyira jó a helyzet. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy ezt a képet rábűvöljük az önéletrajzunkra. Föl, a jobb felső sarokba.
Ki is kell majd nyomtatni az önéletrajzot, ha nem e-mailben kell jelentkezni. Ja, hogy nincs színes nyomtató? Hát ez az. Ezért írtam, hogy ha nem kötelező, mellőzzük a képet. Szegény fotóval annyi minden történik, és mire kinyomtatjuk a dokumentumot már nem az a kép, ami az elején volt.

Ha e-mailben küldjük, nézzük meg, mekkora fájlt alkottunk önéletrajz címén. Ha a képet csak úgy kicsinyítjük, hogy egérrel összébb húzzuk, akkor az bizony egy  hatalmas fájl marad. Ezért kell menüből kicsinyíteni, átméretezni. Akkor lesz a fájl mérete kisebb. Amin viszont ne spóroljunk, az a minősége. Mentéskor esetleg megkérdi, milyen minőségű legyen, 90% alattit ne válasszunk, mert a végén saját magunkat se ismerjük fel.

Még egy tanács a fájl mentéséhez. A fájlnév legyen a nevünk, ékezet nélkül, vezeteknev_keresztnev.doc formában.

A következő bejegyzésben leírom, miért nem kérnek sok országban fényképes önéletrajzot.

2010. augusztus 16., hétfő

Még mindig önéletrajz

Vannak olyan hibák, melyeket nem célszerű elkövetni önéletrajz írásakor.

Ilyen hibák:

  • valótlanság

  • helyesírási hiba

  • nem a kért formátumú önéletrajz beadása

  • fizetési igény beírása

  • annak taglalása, miért jelentkezik

  • előző munkáltatók szidalmazása

  • kilépések okának beírása

  • stb.

Nem akarok ötleteket adni, hogyan lehet elrontani egy önéletrajzot.

Annak a leírása, miért is jelentkezünk arra a  bizonyos posztra, a kísérőlevélben történik. Ezt nevezik motivációs levélnek. Szerintem kicsit túllihegnek nálunk mindent, mert a legfőbb motiváció úgyis az, hogy valamiből meg kell élni, és reméli az illető, végre álláshoz jut. A világmegváltásra való hivatkozás, vagy az, hogy pusztán a kiszemelt cég nagysága, és remek mivolta ösztönözte az illetőt, nekem nem tűnik őszintének.

Sok helyen mégis a jól megírt motivációs levél az, ami miatt valakit megfelelőnek találnak. Miért? Nem tudom, lehet, hogy lusták elolvasni és összehasonlítani a jelentkezők tapasztalatát, végzettségeit.
Nekem a motivációs levél kicsit hazugnak tűnik, udvarolok benne egy cégnek, (majdnem mást írtam) hogy miért is vagyok szerencsés, amiért jelentkezhettem, meg miért is szeretnék valami eszméletlen módon pont ott dolgozni.
Mindenki vérmérséklete szerint írja meg a motivációs levelét.

Ha egy mód van rá, kerüljük azt, hogy meg kelljen mondani a fizetési igényünket. Finoman szólva csúnya dolognak tartom, hogy arra kényszerítenek embereket, mondjanak egy számot. Ezt majd később kifejtem, miért csúnya dolog. Azért van olyan dolog, amit tárgyilagosan bele kell írni:


Milyen állásra jelentkezünk, hol olvastunk róla, illetve honnan tudtuk meg a lehetőséget, és  ha van, a hivatkozási számot is fel kell tüntetni.
Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy konkrét, élő embernek tudjuk címezni a levelet, tegyük meg! Írjuk oda a nevet, ha tudjuk a titulust is.
 Még egy szomorú hír:

Ahány pályázat, annyi motivációs levél. Ezt méginkább át kell írni, mint az önéletrajzot! Nem küldhetek levelet úgy, hogy megdícsérem nagyszerű szoftvertermékeit a vegyipari cégnek, vagy a remek környezetet emlegetem motiváló tényezőként, amikor egy belvárosi pincében van a cég.

A megírt önéletrajz és motivációs levél még nem elegendő a pályázathoz. Általában kifejezetten kérik is az állás betöltéséhez szükséges iskolai végzettségek, szakképzettségek, nyelvvizsgák igazolását. Ez az említett bizonyítványok fénymásolatban való megküldését jelenti.
Alakul a boríték!:-)

Ha felsőfokú végzettségünk van, nem kell a középiskolai bizonyítványt, ugyanígy, ha érettségiztünk, nem kell az általános iskolai bizonyítványt elküldeni. Szakképzettségből is azt, ami az adott helyen szükséges.
Ugyanabból a nyelvből több, különböző szintű vizsga esetén is a legmagasabb szintűt másoljuk csak le.

Tehát jól megírt önéletrajz és motivációs levél, plusz a mellékletek. Ezek képezik a pályázati anyagot.



Még egy hibalehetőség! Vigyázzunk a címzésre, és a beadási határidőt is tartsuk be! Ajánlottan adjuk fel, így legalább van a kezünkben egy papír, amivel magunknak igazolhatjuk, feladtuk a pályázatot. Sőt, külön díjért vállalja a Posta azt, hogy a következő napon odaér a levél.

Emlékezzünk! Soha nem küldünk eredeti iskolai bizonyítványokat! Senkinek! Ha minket választottak, úgyis bekérik, és gyönyörködnek benne élőben, lemásolják, (hiszen az az igazi) majd visszaadják. Erre figyeljünk, mindenképpen adják vissza minden eredeti bizonyítványunkat, okiratunkat.

2010. augusztus 14., szombat

Önéletrajzról egyszerűen

Mi is az önéletrajz?

Mondhatjuk úgy is, az önéletrajz segítségével adjuk el magunkat a munkaerőpiacon.
Tekinthetjük marketingeszköznek is. Azonban arra vigyázzunk, hogy az önéletrajzban nem ildomos szépíteni a valóságot, vagyis olyat ne írjunk magunkról, ami nem igaz.

Mit tartalmaz az önéletrajz?
  • személyes adatok
  • iskolai végzettség
  • szakképesítések
  • nyelvtudás
  • szakmai tapasztalat
  • esetenként érdeklődés, egyéb képességek, hobbik

Van egységes önéletrajzi formátum?

Nincs szabvány arra, hogyan nézzen ki az önéletrajz.
Ismerünk amerikai (angolszász), német típusú önéletrajzot, gyakran használják az európai önéletrajz mintát; van, ahol a legrégebbi végzettség és munkahely van elöl, máshol pedig az időben visszafelé haladva adják meg az adatokat.
Az, hogy egy iskoláról, munkahelyről mit kell leírni, szintén nincs szabályozva.
Célszerű a név, székhely megadása, valamint iskola esetén a végzettség megnevezése, a végzés dátuma.
Munkahely esetén az időintervallum megadása, a betöltött munkakör.

Tényszerű adatokat adjunk, nem kell fogalmazást írni a részletekről.

Sokszor olyan önéletrajzot várnak el, amiben a munkavállaló "eredményeit" kérik részletezni. Véleményem szerint ez sok munkakörben teljesen értelmezhetetlen, mert nem eredmény az, legalábbis szerintem, hogy elvégeztem azt a feladatot, amiért oda engem felvettek. Nem mindenki olyan szerencsés, hogy ottléte alatt valami nagy változás zajlott le, a vállalat nagy fejlődésen ment keresztül, többnyire a megszokott munkavégzés folyik.
Egy értékesítő el tudja mondani, hogy X céget Y millió forintos árbevételhez segítettem, vagy hogy Z számú új ügyfelet szereztem.
Mit mond vajon egy recepciós? X számú ügyfelet irányítottam a megfelelő irodába? Felvettem a telefont, amikor csörgött? Nem voltam udvariatlan?
Vagy egy utókalkulátor: Y cégnél a rám bízott összes feladatot elvégeztem?

Nagy kérdés az, hogy a magánéletről mennyit írjunk az önéletrajzba. Szerencsére ma már nem kell beleírni szüleinket, az óvodát, az úttörőcsapatot. Fiatalabbak nem is értik, miről van szó.:-)

Szabadidős tevékenységet van ahol ajánlják beírni, mások szerint viszont felesleges. Akik szerint jó, ha ott van, azzal érvelnek, ha valaki mondjuk ejtőernyőzik, vagy motorcsónakversenyző hétvégén, akkor az egy nagyon megbízható munkaerő, mert drága hobbija van...
Mit csináljunk, ha rejtvényt szeretünk fejteni, vagy térképet böngészünk? Hát igen...

Amit viszont mindenképpen le kell írnunk, akár az egyéb készségek, képességek alatt, az a számítógép-kezelési ismeret:
  • operációs rendszer(ek)
  • irodai programcsomag(ok)
  • nagygépes rendszer(ek)
  • speciális programok ismerete
Ha programozni is tudunk, bár nem az a végzettségünk és munkánk, azt is ide írhatjuk.

A nyelvtudásnál nem csak a vizsgával igazolt nyelvtudást adhatjuk meg, azt is le lehet írni, ha beszélünk egy nyelvet, bár erről nincs papírunk.
De vigyázat! Itt a legkönnyebb elbukni, ha valótlant írunk.

Az önéletrajz nem olyan valami, amit egyszer megírunk és kész.
Aktualizálni kell időnként. Ha új végzettségünk van, ha több a régi  munkahely, vagy bármi egyéb változás van a leírtakhoz képest.
Nem kell ennyiszer kinyomtatnunk, csak legyen meg. Ha szükség van rá, az utolsó aktualizálást kelljen csak megtenni.

2010. augusztus 11., szerda

Változott a Gmail

Ma reggelre megint egy újdonság várt. Bizisten a legtöbb meglepit a Google-tól kapom:-)

Ahogy betöltődött a levelező, olyan fura volt, mintha nem teljesen töltődött volna be. Vártam és néztem, amikor feltűnt, hogy egy kis üzenet vár.
Ez volt rajta:
"A Gmail új arca
Csökkentettük a képpontok mennyiségét, és egyszerűbbé tettük a névjegyek és a feladatok megjelenítését."

Itt máris elakadtam. Csökkentettük? És ennek most örülnöm kell? Eddig mindenki arra volt büszke, ha valaminek nőtt a felbontása. Na mindegy, olvassunk tovább.

"A Címtár frissítései
Lehetőség van vezetéknév szerinti szűrésre, valamint egyéni címkék hozzáadására, például telefonszámokhoz vagy más mezőkhöz."

Valószínűleg azért értelmezem ezt is másként, mint kellene, mert én nem tartottam fontosnak csoportokat létrehozni, ezért én ezt úgy látom, hogy rendezni lehet vezetéknév szerint is.
Ami mondjuk jó dolog, más kérdés, hogy az emberek egy része vezetéknév, keresztnév sorrendben adja meg a nevét, másik része pedig keresztnév, vezetéknév sorrendben.
Ennek köszönhetően a lista ismét csak káoszos, mert van, ahol jó, és aki eddig jó helyen volt, az most került rossz helyre.
Ez nem a Google hibája, ez egyszerűen a magyar nyelvből adódik. Az is igaz, van olyan, amikor eleve az űrlapok is rosszul kezelik ezt a kérdést.

Címkéket hozzá lehet adni, új csoportokat hozhatunk létre, egyszerre küldhetünk mindenkinek levelet, akiket kijelöltünk. Ez utóbbi nem tudom hogy volt-e eddig, nekem eddig nem volt szükségem arra, hogy sok embernek ugyanazt a levelet küldjem el.

Olvasom a lehetőségek között, lehet e-mail címeket egyesíteni.
Kijelöljük az e-mail címeket, azt mondjuk, névjegyek egyesítése, máris teljesíti, és ez után értelmezhetem, mi is történt.
Tehát a kijelölt e-mail címekhez nevet, címet, és még több adatot megadhatok, egyszerre küldhetek a címekre levelet. Én úgy tudom elképzelni, hogy ha egy személynek vagy cégnek több e-mail címét tudom, akkor egyesítve ezeket, egyszerre mindegyikre tudok levelet küldeni.
Idegenek esetében értelmetlennek tartom.

Aki rendszeresen használja a névjegyzéket, biztosan észreveszi a változásokat. Nekem nem sokat mondanak a ezek, de én keveset levelezek, és akkor sem használom a névjegyzéket, elegendő az, hogy levélíráskor felajánlja a címzetteket.

Amit észrevehetünk elsőre, az az, hogy a Google logo kicsit más lett, a mappáinkat bal oldalon másként látjuk, mint eddig. A levélírás linkből pedig gomb lett.

A teendőinket is beírhatjuk egy kis ablakba. Jelzem ez a szolgáltatás rögtön közölte is, jelenleg nem érhető el.

Összefoglalva, történtek változások, némelyike azonnal észrevehető, mások nem. Vannak olyan változások, amik a Gmailt rendszeresen, üzletileg is használóknak könnyebbséget jelentenek, a többieknek fel sem fognak tűnni.

A magam részéről ellenállok az újdonságoknak, és most sem fogom a címjegyzékemet a kért módon feltölteni, nem kapcsolok össze semmit semmivel, és a feladataimat PC (papír-ceruza) módszerrel fogom nyilvántartani ezután is. Az legalább független az áramtól, az internet-eléréstől, számítógép jelenléttől.

2010. augusztus 3., kedd

Mindig jó a rövid link?

Klassz dolog a rövid link, kicsit titokzatos, Twitteren egyenesen kívánatos, mert így még írhatunk is a link mellé valamit.
Már nem csak Twitteren, hanem egyre több helyen találkozok rövid linkkel. Megvallom, nem kattintok rá, ha nem tudom, mit takar. Sokan látogatottságot akarnak növelni a rövid link alkalmazásával. Kíváncsiak lesznek az emberek, rákattintanak, és meglátnak egy számukra teljesen érdektelen oldalt. Persze azzal a lendülettel kattintanak az X-re.  
Külön kedvelem a mindenféle szöveg nélkül továbbküldött rövid linkeket, számomra tökéletesen ismeretlenektől. Úgy döntöttem, ezeket kihagyom, annyira nem tudnak érdekesek lenni, hogy rákattintsak bármelyikre is.
Mint blogot írónak, nekem is jól esik a látogató.
Nemrégiben kezdtem alkalmazni a Bloggeren azt a lehetőséget, hogy egy kattintással elhelyezhetem a megosztás gombokat a bejegyzésem végén. Ha valaki rákattint a twitter ikonra, máris alkot egy twittet, rövid linkkel. A blog neve, a bejegyzés címe után következik a rövid link. Legalább nem zsákbamacska.
Figyelem a Webmestereszközöket is, és megállapítottam, hogy "A webhelyére mutató linkek" között nincsenek olyanok, amelyek rövid linkek lennének. Egyébként az is látszik, hogy a Bloggeren levő blogoknak nem tud rámutató linket adni egy másik bloggeres blog.
Jó a rövid link, de nem minden esetben.:-)

2010. augusztus 2., hétfő

Honlapkészítési gondok

Van már domain név, tárhely is, már csak el kell készíteni a honlapot. Van akinek ez nagyon egyszerű feladat. Pl. azért, mert kisujjában van a honlapkészítés hogyanja, vagy azért, mert kiadja a feladatot valakinek.

A gondok akkor kezdődnek, ha úgy érezzük, meg tudjuk oldani a feladatot. Vagy azért, mert rendelkezünk bizonyos ismeretekkel, vagy azért, mert szeretnénk kézben tartani a dolgainkat, és ezért inkább megtanuljuk. Akár azért, mert egyelőre erre van időnk, de pénzünk nincs megfizetni mások munkáját.

Hogyan készüljön a honlap?
Az ember lusta, és nem annyira kecsegtető a legegyszerűbb módszer, ami úgy kezdődik, nyisd meg a jegyzettömböt. Azt tudja, hogy a Word lesz az utolsó, aminek segítségével honlapot készít, de mi van a kettő között.

Tényleg rengeteg lehetőségünk van, sokszor talán túl soknak is tűnik, mert nehéz választani. Amikor egy módja volt egy html oldal elkészítésének, nem kellett ezen elmélkedni. Ma viszont programok tömege segíthet ebben. Vannak html szerkesztők, ahol a html nyelv ismeretében készül honlapunk, vannak vizuális szerkesztők, vannak grafikai programok, és vannak tartalomkezelő rendszerek.

Ezek közül kell kiválasztani, mivel dolgozunk.
A választást jól meg kell fontolni.

A jegyzettömb munkás, de olcsó és egyszerű. Mindenhol használható.
Html szerkesztőt válasszak? De melyiket? Ingyeneset, avagy megvásároljam? Esetleg reménykedjek abban, hogy a 30 napos próbaidő alatt kész lesz a honlapom? De mi van azután, ha lejárt a kipróbálásra szánt idő, és nekem később kell módosítanom?

Vizuális szerkesztőt keressek? Ahol tologatom a szövegdobozokat és gombnak valókat, a kódot meg nem látom? A speciális állomány miatt mással nem is tudom beolvastatni esetleg...

Divatos grafikai programmal? Ja, hogy annak is próbaverziója van, az jó. És később hogyan változtatok? Megvenni ugyanis nem fogunk egy több százezerbe kerülő, nehezen kezelhető grafikai programot azért, hogy honlapot készítsünk magunknak.

Válasszak tartalomkezelőt? Ó jaj, megint meg kell tanulni egy programot.

Hogyan készül majd  a honlapom? Offline módban és feltöltöm, vagy online a tárhelyen?

Ha szerencsénk van, az is kiderül, a tárhelyen van honlapépítő, amivel online módon, aránylag könnyen elkészíthetjük honlapunkat.

Válasszam mégis inkább a WordPress-t? Fel kell telepíteni, sokszor van új verziója, de elég könnyen elkészül egy átlagos honlap vele. Ingyen van, és ingyen sablonok vannak hozzá tonnaszám.

Megannyi kérdés, amit felteszünk magunknak.

Szerintem azt kell eldönteni, milyen lesz a honlapunk.
Egyszer elkészül, és hagyjuk pihenni, vagy gyakran kell majd módosítani.
Ha később nem nagyon foglalkozunk vele, akkor meg lehet oldani a legegyszerűbben.
Ha napi, heti rendszerességgel kell változtatni, bővíteni, akkor viszont jól meg kell gondolni, hogyan készüljön. Ki fogja módosítani? Ekkor már valamilyen tartalomkezelőben kell gondolkodnunk.

A kérdések megválaszolása után jön a neheze. Elkezdünk a kiszemelt programmal dolgozni. Ekkor fog kiderülni, jól választottunk-e, avagy jöhet a következő program.

2010. augusztus 1., vasárnap

Tárhely is kellene

Megszerzett domain nevünkkel még nem megyünk sokra. Kell egy hely, ahol majd elhelyezzük honlapunkat. Ehhez pedig tárhelyszolgáltatót kell keresni.
Mindenki szeretne jó tárhelyszolgáltatót találni.
De milyen a jó tárhelyszolgáltató? Ez egy jó kérdés, amire úgy lehet válaszolni, hogy kinek melyik.

Attól függ, melyik jó, hogy mit várunk el a tárhelytől. Gyors legyen, nagy adatforgalmat engedélyezzen, több honlapot lehessen rajta üzemeltetni, olcsó legyen, lehessen kérdezni, ha nem értünk valamit?

Egy biztos: alaposan körül kell nézni a piacon. Ha egy kukkot sem tudunk angolul, akkor ne akarjunk amerikai tárhelyet, mert csak a gond lesz vele.

Az elmúlt hetekben vadul kerestem tárhelyszolgáltatót.
Találtam hazait is, elég korrekt áron, csak valahogy a szolgáltatások nemigen voltak részletezve a honlapon. Nem tudtam eldönteni, mit adnak, és mi az, amiről én azt gondolom, biztosan van. Voltak gyanúsan olcsók, rettentően kicsi helyet biztosítók, mindenért felárat kérők, cPanel-t használók, és fapadosak is.

Aztán kiléptem a nemzetközi piacra. Körülnéztem. Elhűltem. Ekkor már tudtam, hogy szó sem lehet magyar tárhelyről, még akkor sem, ha neheztelnek érte, hogy nem a hazait választom. Különben felmerült  bennem, hogy a hazai, bérházban lévő kis bt-nek vajon milyen szervere lehet, és mi van, ha egy külföldi tárhelyen osztoztatja ügyfeleit.

Tehát körül kell nézni a piacon, el kell dönteni, nekünk mi a fontos, mekkora tárhely kell, milyen szolgáltatásokat várunk el, vagy szeretnénk; legyen-e lehetőség fejleszteni,  fontos-e a magyar nyelvű ügyintézés, mennyit szánunk a tárhelyre.

Ezek után lehet összehasonlítani a szolgáltatókat. Ez sajnos egyáltalán nem egyszerű, mert szinte olyan, mintha az almát, a cseresznyét és a szőlőt akarnánk összehasonlítani.