Az ember óhatatlanul beleesik abba a hibába, hogy úgy érzi, amivel foglalkozik, ahhoz mindenki ért. Esetleg úgy érzi, mindenki jobban ért ahhoz a dologhoz. ez nagyon kellemetlen érzés.
Miért van ez? Mert ha egy bizonyos dologgal foglalkozunk, akkor valószínűleg témába vágó cikkeket olvasunk, szakmabeliek blogbejegyzéseit olvassuk, az ismerőseink között is hasonló tudásúak vannak - ha csak részben is, ráadásul az internetes ismerősök is hasonló dologgal foglalkoznak.
Így kialakul az emberben az az érzés, ó, hát ez a dolog már lerágott csont, hiszen mindenki érti, tudja, használja.
Ez bizony elveszi az ember kedvét, mert úgy gondolja, valami olyat tudok, ami mindennapos, mindenki tudja, semmivel sem tudok többet a témában, mint bárki más.
Igyekszik mélyebbre ásni, vagy ellenkezőleg, elveszti a lelkesedését.
Én is hasonlóképpen jártam, amikor úgy kezdtem érezni, mindenki jól kezeli a számítógépet, internetezik, letölt-feltölt, el és átküld, ír, olvas és számol, rajzol és honlapot készít, blogol és fényképet retusál. Úgy éreztem, már semmi szükség a munkámra, ügyesek voltunk, mindenkit megtanítottunk a számítógép rejtelmeire.
Aztán szerencsére időnként elkaptam egy-egy mondatot buszon, villamoson, illetve néhány ismerős kérdezett ezt-azt. A kérdésekből kiderült, ó, mégsem, van itt még babér számomra, hiszen alapvető, és egyszerű dolgokkal nincsenek tisztában, páni félelem ül ki arcukra, ha valamit meg kell csinálni a számítógépen, a csatolásról meg azt sem tudják, mi fán terem. A CD-n küldött anyag elolvasása kihívást jelentő feladat, amire napokig készül az illető.
Nem írástudatlan, képzetlen emberekről van szó. Olyanokról, akiknek eddig nem volt szükségük a számítógépre, nem használták, nem tanulták. A fiatalság pedig a maga szokásos módján segít, egy pillanat alatt végignyomkodja megfelelő gombokat és billentyűket, és már szalad is tovább.
Megnyugodva vettem észre, jól jön még a tudásom, nem kell ezentúl valami olyannal foglalkoznom, amihez tudom, hogy nem értek.
Ezt azért írtam le, hogy aki hasonló cipőben jár, és elolvassa a bejegyzést, el tudjon gondolkodni, ő miért is érzi úgy, hogy mindenki marketinges, programozó, fodrász vagy manikűrös, esetleg ezermester.
Azért látjuk így, mert a hozzánk hasonló szakmájú, érdeklődésű, problémájú emberek között mozgunk.
Ha sikerül kilépnünk ebből a körből, megleljük azokat, akiknek fogalmuk sincs arról, amivel mi foglalkozunk, és örömmel veszik segítségünket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése